Pecznyík Pál: De megéri...

Attól fogva, hogy a Sátán minden embert bűnbe rántott,

király, koldus, mezítelen látja meg, a napvilágot.

Nincs kivétel: minden ember egyenlő az Isten előtt,

Ő már egyikben királyt lát, másikban meg nyájterelőt.

Mert életünk, mindent látó Atyánk szeme előtt zajlik,

már előre tudja, látja, jóra vagy a rosszra hajlik.

Mérhetetlen szeretettel figyeli a lépteinket,

fáj a szíve: ha mi rosszra pazaroljuk éveinket.

Hiszen azért adott nekünk jóvoltából, új életet,

abban járjunk s ne a régit pátyolgassuk, az új helyett.

A régire enyészet vár. Ám az újra, örök élet.

Mert akiben Lelke lakik, azon nem fog az enyészet.

Atyánk személyt nem válogat. Mindenkit hív, vár a mennybe,

boldog, kinek égi vággyal telik meg, a szíve-kelyhe.

Bár sok próba, kudarc vár rá, sikamlós a földi pálya,

de megéri: mert fején majd, ragyog üdve koronája.

--------------------------------------------------------------------------

Az éhezőket megelégíti

"Mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket" (Zsolt 107,9).
 Jó, ha az ember vágyakozik, és annál jobb, minél mélyebbről jön ez a vágyakozás. Az Úr megelégíti lelkünk vágyakozását, akármilyen nagy és mindent átható legyen is az. Legyenek bátran vágyaink, mert az Úr nagylelkűen teljesíteni akarja azokat. Nem jó az olyan lelkiállapot, amelyben elégedettek vagyunk önmagunkkal, és nincsenek kívánságaink. A több kegyelem utáni sóvárgás, és a szavakban ki nem fejezhető gyötrelem nem más, mint a növekedéssel együtt járó szenvedés, ezért csak javunkra szolgál, ha egyre többször érezzük azt.
 Áldott Urunk, add, hogy szüntelenül vágyakozzunk a nemes dolgok után, de leginkább a legmagasztosabb dolgok iránt.
 Az éhség egyáltalán nem kellemes érzés, de boldogok, akik éheznek és szomjaznak Isten igazságára. Ő az ilyenek éhségét nemcsak némi eledellel csillapítja, hanem teljesen megelégíti az igazán éhezőket. Nem valami hitvány étellel táplálja őket, hanem Urunkhoz méltó nagyszerű eledellel, kegyelmének javaival tölti be őket.
 Ezért ne panaszkodj, ha lelked éhezik és sóvárog benned, lásd, a zsoltáros szintén éhezett és vágyakozott Isten dicsőségének meglátására, és az Úr megelégítette. Örömteli hálaadása erről tanúskodik: "Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket."