A próbatételek nem roppantják össze életünket

"Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük"

(Zsolt 34,21) 

Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el. Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.  

Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

Fil-4-11-13/b—„ Mert megtanultam, hogy mindig elégedett legyek azzal, amim éppen van.  tudok szűkölködni is (megaláztatni is), tudok bővölködni is, és mindenbe be vagyok avatva (mindent tudok): jóllakásba és az éhezésbe, úgy a bővölködésbe mint a nélkülözésbe

Mindeneket kibírok Abban, Aki megerősít engem

Czeglédi Tíborné: Gondolunk rád…

Úgy hallom, eltűnt arcodról a rózsa.

Szívedet naponta bánat járja át.

Ne hidd, hogy végtelen lesz rajtad a próba

Csak tartsd ki hűen! Az győz, ki megállt!

Az imádság naponta száll érted,

Hogy Isten óvjon, védje ügyedet,

Ha leroskadsz néha, már-már nem bírod

A korbácsütést… a keresztedet.

Az Isten igaz! És Ő hívott téged

Csak le ne tedd, testvérem, a terhedet.

Mert Krisztus lesz az, ki leveszi rólad;

Ne sírd el utolsóig a könnyedet.

Tudom, nehéz most. Nincs közel barát,

A „testvérszív” is oly könyörtelen.

Aki szeretne közel lenni hozzád,

A kőszív-bástyán átjutni képtelen.

Ne sírj tovább! Imáink szállnak érted.

S ha testben ott nem is lehetünk,

Szívünk ott dobban fájdalmaidban,

És rád gondolunk,

Ha nyugalomra hajtjuk elfáradt fejünk.

De rád akkor is, ha ránk köszönt a reggel

S bíbor fényében ránk ragyog a nap!

Istent kérjük, álljon ott melletted,

És hallgassa meg imádságodat.