Az életadó folyam.

 „Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz" (Ez 47,9).
   A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával. Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.
   Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek, jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra. Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!
   Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.

--------------------------------------------

Az eljövendő találkozás ígérete.

..ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek" (Jn 16,22).
Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!
Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. Urunk sok mindent „ismét" megcselekszik velünk. Egyszer már megbocsátotta bûnünket, de „ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új bűnök szomorítanak meg minket. Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenedik a hitünk, és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. Azt mondja: „békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.
A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: „Újra itt vannak". Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: „Ismét meglátlak majd titeket".