Akkor talán idézzük fel a történetet a Szentírásból:
"Jákób pedig egyedül maradt és tusakodott ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megillette csípőjének forgócsontját, és kiment helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És mondta neki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdezte Jákób, és mondta: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldotta őt ott.
Nevezte azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem."

Annyi előzményt érdemes tudni Jákob életéről, hogy nem ez volt az első találkozása Istennel. Először Bételben látott egy álmot, melyre Jézus Krisztus is hivatkozik, aztán Lábánnál olvassuk, hogy "Mondta pedig az Úr Jákobnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled leszek."

Nos ha nem Isten lett volna az akivel találkozott a Jabbók révénél, akkor valószínűleg megismerte volna, és nem nyilatkozott volna róla ilyen biztosan. Illetve, ha Jézus hivatkozására gondolunk, akkor ezek szerint Jézus is tévedett.

Harmadrészt, ha nem Istennel találkozott, akkor hogyan kapta meg Jákób azt az áldást, amelyre lelke vágyott? Ki bocsátotta meg annak a bűnét, aki a másikat kitúrta a helyéből?

Mit látunk itt? Jákób életének válságos szakasza befejeződött. Kétely, tanácstalanság és bűntudat keserítette meg korábbi életét, de most minden megváltozott. Békessége lett, mégpedig az Istennel való megbékélés! Jákób már nem félt Ézsauval való találkozásától. Isten, aki megbocsátotta bűnét, meg tudja Ézsaú szívét is lágyítani, hogy elfogadja az ő megalázkodását és bűnbánatát. És így is történt, Vagy nem?!