Pascal : töredék
Isten ismerete, a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül.

Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést.

 Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat.
Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük.

Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük.

Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk,

mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.
Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.

Nagy vagy te, Isten, nagy a Te hatalmad, Világteremtő a te szózatod.
Mondád: legyen! s a puszta semmiségből Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége, Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja Mindenható, dicső hatalmadat.

Nagy vagy te, Isten, nagy a bölcsességed, Mindent, mi szépen s bölcsen alkottál!
A földi embert tetted gyermekeddé, Lelkedből lelket őneki adtál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom Csodálatos, nagy bölcsességedet.

Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed, Fiadban, mit velem éreztettél!
A pislogó kis mécset el nem oltád, S a megtört nádnak megkegyelmezé.
Mikor hevertem bűnben megkötözve, Felém nyújtád ki irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel térdrehullva áldom Te üdvözítő nagy szerelmedet