"Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha nem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel." Zsoltár 112,1-9

Köszönjük Urunk, hogy érthetetlen kegyelmed hozott ide minket. Hadd áldjunk, hogy itt lehetünk, hallhatjuk Igédet, és szólni akarsz hozzánk. Kérünk, nyisd meg a szívünket, segíts, hogy engedjünk mindenben, neved dicsőségére. Ámen.

          Egyetlen szót szeretnék a Zsoltár fölé írni, és az így hangzik: félelem. Egy könyvnek a címlapján láttam egy nagyon megdöbbentő képet. Egy női fej, teljesen nyitott szájjal, és kiált. Szinte látni lehetett a rémületet az arcán, ahogy belekiáltott a semmibe, és ez volt fölé írva: Félelem. Annyira jellemző volt ez a kép, mert jellemző volt rajta a félelem. 




Szerző: Áldott legyen az Úr, az én kősziklám
Áldott legyen az Úr, pajzsom, oltalmam
Csak Benne van az erő, és Tőle van az élet
Áldott legyen az Úr, mindenek fölött.

Áldott legyen az Úr, az én kősziklám
Áldott legyen az Úr, pajzsom, oltalmam
Csak Benne nyugszik meg, s vígad az én lelkem,
Áldott legyen az Úr, mindenek fölött.