I. János 4:18

A szeretetben nincsen félelem; sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

„…a legtöbb modern ember alapvető érzése a félelem.”…

Gazdag vagy szegény, képzett vagy tanulatlan, keleten vagy nyugaton élő, fehér vagy színes bőrű, keresztyén vagy nem – minden ma élő ember fél. Mitől? Háborútól? Az atombombától? … Vagy önmagunktól félünk, technikai fejlettségünktől és erkölcsi feslettségünktől?                      – Ez az, ami megkülönbözteti a félelmet a rettegéstől, hogy a félelemnek nincs tárgya: nem ettől vagy attól a dologtól félünk, hanem csak egyszerűen … félünk. Már az is nagy könnyebbség lenne, ha legalább meg tudnánk határozni, mitől félünk tulajdonképpen. Egyesek tényleg kieszelnek valami okot, amitől aztán retteghetnek, és így jobban érzik magukat. Ezért emlegetik újra meg újra a „háborús félelmet”. Ezek azonban csak színlelt „félelmek”, melyek elterelik figyelmünket arról, a sokkal kísértetiesebb tárgytalan félelemtől, ami bennünk van.

A félelem ellentéte az elrejtettség. A gyermek, ha anyja karjaiban pihen, nem fél, oltalma ott biztos. ..Az elrejtettséget nem a külső védelem jelenti, hanem az embert körülvevő szeretet.                 A külső védelem elháríthat bizonyos, látható, megnevezhető veszélyeket, amelyek rettegéssel töltenek el. A bizonytalan, láthatatlan, megnevezhetetlen félelmet egyedül a szeretet tudja legyőzni.   I. János 4:18

Így hát az, ami után a modern ember leginkább és legmélyebben vágyakozik: az elrejtettség. Ugyanis éppen ezt veszítette el.” Theodor Bovet: Félelem és elrejtettség

-------------------------------------------------------------

A drága Főpap: Jézus

Az áldott Orvos jön hozzánk, A drága Főpap: Jézus.

Igéje balzsamként hull ránk. Üdvünk, reményünk: Jézus.

Refrén:

Halld, mint zeng az égi kar, Lágyan csengő hangokkal!

Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát, S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja mennynek ajtaját, S vezérel minket Jézus. Refr.

3. Megölt Bárány, ó, dics Neked, Üdvünk szerzője, Jézus!

Te győztél minden bűn felett, Ó hála Néked, Jézus! Refr.

(*BGyÉ. 127.)

Égi Főpap, Úr és Király

Jézus, hű Megváltó, Isten áldott Szentje,

Égi Főpap, Úr és Király, Béke hírnöke…

Refrén:

Hála néked, Bárány, Mert Atyám lett az Isten,

És elküldted Lelkedet, Hogy megtartsd életem!

2. Jézus, hű Megváltóm! - Nem adatott más név,

Amely által éltem lenne S üdvre juthatnék. Refr.

3. Elé állok egykor, Színről színre látom.

Dicső fénye rám ragyog majd, Krisztus lesz Napom. Refr. (*BGyÉ. 146.)

Jézus, Ég és föld Királya

Jézus, te drága, Ég és föld Királya,

Ó, Isten egyszülött Fia! Áldlak, dicsérlek,

Várlak, szeretlek, Te vagy szívem boldogsága.

2. Oly szép az erdő, Illatos a mező,

Ha a tavasz megérkezett. Ám Jézus még szebb:

És még kedvesebb, Ő kéri most a szívedet.

3. A napfény ékes És a Hold is fényes.

Fenn ragyognak a csillagok. Ám Jézus még szebb:

És még fényesebb, Várja, hogy szíved átadod.

4. Jézus, Te drága, Ég és föld Királya,

Ó, Isten egyszülött Fia! Áldlak, dicsérlek,

Híven követlek, Életem hű Megváltója.

Münster (Almási Mihály fordítása)

(v.ö. Gerzsenyi Sándor: Legdrágább Jézus c. fenti versfordításával

------------------------------------------------------------   

Egymásnak terhét, ha hordozzátok,

Sok a baj, betegség,

Sok a gond, nehézség:

Honnan jő ilyenkor segítség? …

Lelkünk bűnterhét ő

önként vállalta át:

Lássuk meg mi is hát más baját! …

   M. Siebald – Ford. Szak Antal