CSAK A KEGYELEM  .  

Támasz nincs velem - csak a kegyelem. Semmi más nem tart meg engem,

mint törött mankó hagy cserben,  s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam?  Mind haszontalan, amit tettem és elértem;

Megrontotta bűnöm, vétkem. Védő nincs velem - csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála, Szentlélek-adta új élet -

más nem adhat békességet nékem idelenn! - Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél. megtisztul Jézus vérében,

győz a Bárány erejében s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...

Ahogy sebzetten, észrevételen őz rejtőzik sűrűségbe,

roskadok le Hozzád térve, s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz - kárt lelkemben hogyan tenne!

Betakar Isten kegyelme! Csak az van velem! - Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom, ha sötét, mély völgybe érek,

ott is kísér tiszta fényed. Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem! Elég életre, halálra,

elérni örök hazámba! Elég szüntelen. Csak a kegyelem.

                Dora Rappard

------------------------------------------------------------------------------

ELÉG  . 

( „Elég néked az én kegyelmem” 2 Kor 12,9/a)

Nem kevés, nem sok...ELÉG!. Az Atya kegyelme mindenre elég.

Ezzel erősíti szíveinket, ebből élünk, ez tart meg minket

Hit által. És ez is ajándék! Hiába minden emberi szándék,

Alulról feltörni a mennybe, így sose jutnánk kegyelembe.

Hiába az erőlködés, hiába a törvényeskedés,

szertartások, önkínzó fegyelem, ha felülről le nem hajlik :

a Kegyelem. Ez a kegyelem, mielőtt kérted,

Krisztusban már lehajolt érted. Bűnös, ragadd meg, fogadd el

bűnbánó, boldog szíveddel.  Fejszés András

--------------------------------------------

MINT A FOLYAM  .

Mint ez az ősi, mélyvizű folyam hordozza ősz-arannyal szegett

partjai közt a nagy fehér hajót,  és tükrözi a tiszta kék eget,

- csorduló szívvel, csendben figyelem -  úgy hordoz engem is a Kegyelem.

És mint a tarka partok futnak ott, mert fut a víz, és nem ismer határt:

siet a tenger hű öle felé…  Mint anya várja, kéklő karja tárt…

Csorduló szívvel, csendesen figyelem:  hazavisz engem is a Kegyelem.

         Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”

---------------------------------------------------

ÉN MEGTALÁLTAM! 

Én megtaláltam Benned, Jézusom,  a boldogságom, és az Életem,

Azóta zeng és erőt nyújt szavad,  visszhangja ennek boldog énekem.

Tudom, hogy borús földi életem  csillagsugáros éjszakája vagy,

Benned teljesül be minden remény, elolvad a jég, elolvad a fagy.

Tudom, hogy Benned van a Kegyelem, benned az Erő, a Csoda, a Dal,

Benned az Élet, a Halál, a Lét,  a Hang, a Szó, a Cél, a Diadal.

Tudom, hogy Benned csenddé lesz a zaj, ebben a csendben Hozzád térhetek…

Én megtaláltam Benned Jézusom, ami vagyok, és azt, ami legyek.

Maradjon elég örökre nekem e megtalálás és e biztatás,

Hogy Veled vetve éltető magot dús lesz a termés, érett a kalász.

Amikor jő a dicső aratás, nem állok némán, gyümölcstelenül.

Mert meg van áldva, ki Benned marad sziklaszilárdan, rendületlenül…

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 199.