Minden embernek döntenie kell, merre indul el. Előtte két ajtó, kétféle lehetőség. A tágas kapu a széles útra visz, melynek végén a Pokol tüze vár. A széles út kényelmes, elfér rajta minden, a vagyon, a hírnév, mindenféle bűn, de mindezek után ítélet vár arra, aki ezt választja. A szoros kapu a keskeny útra nyílik, aminek vége a Mennyországba vezet. Erre az útra csak úgy lehet rálépni, ha minden bűnt, földi terhet és értéket kívül hagyunk.
Nem lehet bemenni rajta, csak térden állva, terhek és értékek nélkül. Ez sokszor olyan elfogadhatatlannak látszik, mert az emberek nemcsak bűneikhez és értékeikhez ragaszkodnak, hanem a terheikhez is! De a keskeny út nagyon meredek, felfelé vezet, és megterhelten nem lehet járni rajta! A keskeny úton nehéz haladni, sok fáradtsággal jár, sok nem megértéssel, küzdelemmel, lemondással, de ha látjuk, hogy az út végén ott ragyog a Menny tiszta fénye, hív a Szeretet hona, ahol többé nem lesz sírás és fájdalom, hanem örökös öröm, ahol bűntől mentes, új világ vár ránk, akkor nem sajnálunk semmit letenni, csakhogy végig tudjunk menni ezen az úton! Az ajtó maga Jézus Krisztus.: ;Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.; Ján. 10. 9.

Csak a keskeny út végén vár ránk az utolsó ajtó, a Mennynek ajtaja! Az egész Föld színéről bemehet oda az, aki a bárkán belül van, akin Jézus Krisztus vére van, aki végigjárja a keskeny utat, aki kegyelemben él. Megszűnik a harc, a küzdelem a bűn ellen, megszűnik a betegség, nyomorúság, fájdalom, ami ezen a Földön a bűn következménye. Aki előtt ez az ajtó kinyílik, az átváltozik, mennyei testet kap, ami lehetővé teszi, hogy színről-színre meglássa Istent! Új világ lesz az, egy bűn nélküli, csodaszép világ! Ott a szeretet törvénye uralkodik. Boldog az, akinek szívét átjárja a vágy, hogy eljusson oda!
Ezek az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. Mindenki eldöntheti, hogy belép-e rajtuk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen úton vagyunk éppen! A keskeny útnak van egy ismertetőjele. Ha nehéz is, göröngyös is, sok fájdalom, támadás is ér, mégis belül, a szív mélyén ott van a drága öröm és bizonyosság, hogy az Úr Jézushoz tartozunk, vére rajtunk van! Ha Jézus iránti szeretetünk eltűnt a szívünkből és helyette világi vágyak, célok uralkodnak bennünk, akkor el kell gondolkodni, nem tértünk-e le a keskeny útról? Ma még nyitva van az ajtó, újra be lehet lépni rajta! De vigyázzunk, mert egy napon az ajtó bezáratik!