TÉLI FÁK

Halott világban bátor éneket,

bizakodó éneket mondok,

amikor népek, tervek, lombok,

levelek lehulltak és életek.

Minden fuvallat sorsokat kavar,

hullt virágát vérző szíveknek.

A szelek csak sírnak, temetnek.

És szemfödél a zörrenő avar.

Már minden szín a tegnapé lett,

minden illat és minden élet,

gyümölcsök, lombok lehullottak.

Sívó szélben kifosztva állunk.

És mégis látszat a halálunk.

Mert a téli fák nem halottak.

Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------------

VÁLTOZÁS.

Én, durva, faragatlan kődarab,

ki ott hevertem annyi év alatt

sötéten, félrevetve,

hiún, próbákat dacosan nevetve,

próbákat hogy rajtam faragjanak;

én, aki meg akartam én maradni

inkább csúnyán sötéten, búsan, torzan:

Most itt vagyok a mester műhelyében

s boldogan várom szent vésővonását,

hogy megalkossa bennem képemását.

            Túrmezei Erzsébet.

Jöjj, Uram! 

Uram, Reád vár vergődő hitem.

Uram, Reád vár tépett, bús szívem,

gondterhelt arcom redőin a könny

s lelkem mélyén a fájdalomözön.

Reád vár bennem a panaszos jaj,

minden szenvedés és minden sóhaj,

a  néma ajak, a rebegő száj,

Reád vár bennem minden, ami fáj.

Szívem oltárán kész az áldozat,

reákötöztem bűnös magamat.

Gerjesszen lángot rajta a kezed,

hogy oltáromon égjen szent tüzed.

És e lángoknak hatalmas heve

sok bűneimet mind égesse le.

Akkor boldog lesz egész életem....

Uram, Reád vár tépett, bús szívem!

Dénes Ferenc

-----------------------------------------

A láthatatlan fonál

Egy fonál feszül a föld és ég közt:

A hitnek kegyelemfonala;

Áthatol az minden sűrű tért s közt;

Titokzatos fém az anyaga.

Felső vége, tudod-e, hol van?

Isten szent kezében, nem laza.

Az alsót, ember, te tartsd a markodba,

Mert nélküle nem találsz haza.

   P. Gy.   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)