A hűség ára.

(Zsoltárok 89,9)

Isten: Hűség és Irgalom.

Őriz, megtart, ezt jól tudom.

Hűtlen voltam, Ő hű maradt,

kegyelmétől el nem szakaszt.

Hűségének nagy az ÁRA,

Fiát küldte GOLGOTÁRA.

Hulló vére a pecsétje,

mindnyájunknak üdvössége!

Vargáné Bárány Ágota

--------------------------------

Győzelem.

Ha erőtlen vagyok, akkor vagyok erős

Amikor győzelemről beszélünk, akkor rendszerint emberi erőkifejtésre gondolunk.

De Isten gyermekeinél a győzelem más síkon történik, mint a világban. Nálunk az élő Istené

a győzelem, aki legyőz bennünket, hogy azután erős karjaival megtartson. Győzelmünk

azután abból áll, hogy felhagyunk az ellenállással, és ragaszkodunk

Istenhez. Így írja le ezt a győzelmet a zsoltáros: „De én mindig veled leszek, mert Te

Fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a Földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik

is testem és szívem,szí­vemnek kősziklája és örökségem Te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73, 23-26)

Amikor Jób küzdött Istennel, hogy adjon magyarázatot szenvedéseire, csak akkor győzött,

Amikor megtört az ellenállása, és többé nem igazolta magát. Amikor elismerte Isten mindenhatóságát,csak azután tudta megvallani:   „Csak hírből hallótt rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42,5).

Jákob küzd Istennel, és győztesen kerül ki a harcból. Hogyan lehetséges ez? Jákób életének

ebben az eseményében reménységet láthatunk önmagunkra nézve is, hogy győztesek

leszünk a hit harcában. Nyilván mi is szeretnénk elnyerni a „győztes”, vagy „Isten harcosa” nevet. De hajlandók vagyunk-e úgy küzdeni, ahogyan Jákób? Miután Pál apostol nagyon buzgón könyörgött Istenhez, hogy vegye el testi nyomorúsá­gát, és Isten azt felelte neki, hogy érje be az Ő kegyelmével, amely hatalmas dolgokat visz véghez a gyöngékben is, akkor ezt válaszolta: „Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus  ereje lakozzék bennem” (2Kor 12,9). Johannes Gossner ezt a győzelmet a következőképpen fejezte ki:

Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek, és te mindezt alázattal vállalod,

és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor – az győzelem.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha

a többiek éppen azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor

– az győzelem.

Ha minden ételért há­lás vagy; ha minden  ruházattal és életkörülménnyel, a magányossággal

is, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedett vagy, akkor – az győzelem.

Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor – az győzelem.

Ha a körülötted levők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elhordozod, ha másoktól mindenféle üldöztetést elszenvedsz úgy, amint az Úr Jézus Krisztus elszenvedte, akkor – az győzelem.

Ha sohasem célod beszélgetésben sajátszemélyedet vagy munkádat, sikereidet kiemelni;

ha nem vársz mások ajánlására, dicséretére;ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban

elrejtett életed legyen, akkor – az győzelem.

Másvalaki küzdött értünk

Az élet nem kímél meg bennünket a harcoktól, de a döntő győzelmet nem nekünk kell magunknak kiharcolnunk. Isten azért küldte el saját Fiát a világba, hogy helyettünk küzdjön és győzzön. És Ő meg is tette ezt. Megküzdött az ördöggel, és lerontotta annak munkáit (1Jn 3,8). Harcolt egy elveszett világért, és örök váltságot szerzett neki (Zsid 9,12). Legyőzte a halált, és megsemmisítette a halál hatalmát (2Tim 1,10). A Gecsemánéban harcolt Istennel, és győzött, mert teljesen megadta magát Isten akaratának (Mt 26,39).

És most így szól hozzánk Isten hívása: „Jöjjetek, szálljunk vitába! … Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

 Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézs 1,18-19).

Győzelmet akkor aratunk, ha megadjuk magunkat.

Ha igent mondunk arra, hogy énünk elerőtlenedjék, és a keresztre feszíttessék. Ekkor lesz az Úr Jézus győzelme a mi győzelmünk. És mint akiket Krisztussal együtt megfeszítettek, és mint akik Krisztussal együtt feltámadtak, Isten elhív bennünket, hogy ezentúl új életben járjunk (Róm 6,4). Isten országában azok a győztesek, akik szilárdan ragaszkodnak az Úr Jézus győzelméhez és megváltásához, akik Őt soha többé nem engedik el.

Mint Jézus Krisztus követői, mi is arra vagyunk elhíva, hogy az Ő győzelmének részesei legyünk. De csak a mennyei Győztes ereje által lehetünk győztesek. Hiszünk abban, hogy Ő, aki bennünk van, erősebb, mint az, aki a világban van (1Jn 4,4). Hálával ragadjuk meg az értünk elvégzett megváltást: „…tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1,18-19). „Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”(1Kor 15,57) Erich Kugler