ADVENTKOR.

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen, megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul,
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus- várás...
-----------------------------

Lukátsi Vilma--- ADVENTI GONDOLATOK

... hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!

Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék – ha volt valaha –,
azt az ISTEN adta a világnak,
nekünk született egyszülött FIA

---------------------------------------

                               

Egyre nagyobb a sötétség. Az ádventi koszorú gyertyáival veszem fel a harcot ellene.
Add, hogy lelkemben a Te fényed ragyogjon, mint frissen hullott havon a téli Nap!
Ragyogd be az életemet, Te, Aki a Fény vagy, és világosságul jöttél számomra is!
Fényeddel űzd el félelmeimet, láttasd meg bűneimet, sugaraiddal égess tisztára, hogy ragyogó karácsonyunk lehessen!

ÁDVENTI ÉJSZAKA. ---

Fehér hótakaró, ezüst fénytakaró, valót eltakaró.
Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj…
Se bűn, se szenny, se sár,  se kín, se könny, se kár,  csak hó és holdsugár.
Hiszen így volna jó.  De nem ez a való.  Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés, szenny, sár… elfödni és elrejteni

kevés a hó és holdsugár.  De Valakire vár. A holdfényes határ.
S ez az ádventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!… Ne félj!

Túrmezei Erzsébet