Adventi lángok

Viasztestben hitnyaláb, Kérünk, égj te legalább!
Hogy házunk sziklára épüljön Életünk mélybe, ne merüljön!

Reménnyel gyúlt gyertyaláng, Fénylőn tekints most le ránk!
Jég szívekbe égő tüzet hozz, Ördögi bűntől, esdünk: oldozz!

A legmelegebb láng ég ,Összeér most föld és ég
Angyal, ember mindenki boldog A rég várt fény végre fellobog!

E gyertya az örömtűz, Messiást várunk, de nincsen tűz.
Az éjszaka áldott karjában, Alszik a kisded jászolában…

--------------------------------------------

Elindult a Fiú (Füle Lajos)
Hogy betelt az idő,  kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ  az örökkévalóságból.
Múló évezreken  úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő  cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett  egykor, karácsony este,
gyermek képében egy  parányi, gyönge testbe’,
s volt, ki sejtette már:   e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi  végül a Mindenséget.

˝Advent érkeztével szép szóval ringattál…

Advent érkeztével szép szóval ringattál,
Karácsonyra borral s búzával kínáltál,
Szeretet és Béke az év néhány hete,
Békességet kértél Istentől fejemre.
Boldogabb időket a most jövő évre,
Azután hogy lesz majd, kiapad a bögre…?
Nem kívánunk semmit, vagy ahogy alakul?
Vagy Húsvétra szívünk majd újra ellágyul?
Maróti László

Szerző: Füle Lajos---

Ádvent ez is: ismeretlenekért imádkozom.
Emberekért, kik velem egy kupéban
utaznak fázva,
kamaszokért, kik kurjongatva jönnek
szembe az úton,
a rendőrért, ki világító bottal
fáradtan hadonászik.
Bimbózó és hervadó nőkért,
magzatokért, félig levőkért,
voltakért és eljövendőkért.
Erősekért, erőtlenekért,
esendőkért, elesettekért,
nagyok alázatáért,
kicsik reménységéért,
betegek gyógyszeréért,
éhezők kenyeréért,
népek békességéért,
világunk öröméért,
mindenki egy s igaz karácsonyáért.
ÁMEN.