Közeleg a karácsony. A média attól hangos, hogy mitõl lesz szép, meghitt, tartalmas az ünnep. Zuhog ránk a „konzumbuzdítás”, hogy ételben, italban és ajándékokban legyen gazdag a karácsonyunk.

Ezt kiáltják a feliratok, ez ömlik a hangszórókból a karácsonyi vásárokban, a bevásárlóközpontokban.

És kiüresednek a szavak. És üresek a szívek Elkopnak, elfáradnak. Magunk is kiüresedünk, elfáradunk és elkopunk, ha nem onnan merítünk, ahol élet és hatalom lüktet a szavakban.

Egy hang kiált: vigasztaljátok Isten fogoly népét!

Jeruzsálem megmenekült ugyan Asszíriától, de Kr. e. 587-ben a babiloni támadás elpusztította.

Ebben a helyzetben minden szónak súlya van.

Amelyik vádol, az okokat elemzi, a visszafordíthatatlant marcangolja, az semmin sem változtat.

De a prófétai könyv 40. fejezetétõl új hang szól, sõt kiált: nem a büntetés és az ítélet szónokáé, hanem a vigasztalásé

Ézsaiás próféciájában ölelõ karrá, gyengéd, simogató kézzé szelídül. A próféta üdvösséget hirdet, közeledõ, a visszatérő, az övéiért visszajövő, érkezõ Istent,

aki vigasztalni jön.

Harag, félelem, közöny, beletörõdés, csüggedés tölthet el bennünket is, esetleg elfordulunk, lázadunk, amikor úgy érezzük, hogy Isten karja ránk nehezedik. Különösen, ha az elmúlásra gondolunk. Mint a fû, a virág, annyi az élet. A népek, társadalmak, kultúrák vannak, aztán elmúlnak

Félelmünkkel szemben parancsolóan hangzik a kiáltó szó: ne félj! Mert amilyen igaz mindez, olyan erõs és igaz a vigasztalás, hogy az ige megmarad. Az Ige testté lett, az Ige, amely kezdetben volt, ami által minden lett.

A fogságban lévõk megláthatták, hogy leigázójuk hatalma elmúlik. Minden nép meglátja majd, hogy csak egy hatalom örök: az, amely már most is itt van közöttünk, bennünk. Amely hozzánk szól, megtérésre hív, fejünket felemeli, a próféta által hallott mennyei kiáltást meghallatja velünk.     Egy hang kiált: építsétek az Úr útját!

Keresztelõ János szólt ezekkel, a prófétai szavakkal. Jézus azért jön, hogy megmentsen. De megtérés nélkül nincs út. Önigazolás, önáltatás, önmentegetés semmivé lesz, ha az Úr dicsõsége mindenki elõtt megjelenik. Ha Isten igéjét beengedem, ha ítéletét és kegyelmét engedem magamon át- meg átjárni, evvel felkészít engem az Úr, hogy számára másokhoz úttá legyek,Ő pedig számomra az élet egyetlen járni érdemes útjává legyen.

-------------------------------------------------------------------------------------------

…”Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” Ján. 1:14v

Ennek a csodálatos eseménynek, hogy az „isteni Ige „ testté lett, Mikeás próféta kijelentése szerint Betlehemben, Dávid városában kellett megtörténnie. De Mária , a kiválasztott nő,a galileai Názáretben lakott.

Isten még királyokat is felhasznált arra, hogy rendelt terveit megvalósítsa :

„olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize !” Péld.21:1.v.olv.

Máriának és Józsefnek a hatalma Augusztus császár parancsára Betlehembe kellett menniük, oda, ahol Krisztusnak születnie kellett. Ott, ebben a kis városkában,nagy szegénységben megszületett egy ember, aki –mivel a szent t szellemtől lett,--- egyúttal isten Fia, a világ Üdvözítője is .Nemcsak hogy a teremtő leszállt hozzánk, és a bűnösök között lakott. hanem ráadásul mély megalázottságban jött:igen, egy jászolba fektették Őt,a dicsőség Urát !

Az utazókkal túlzsúfolt Betlehemben senki sem igyekezett ennek az újszülöttnek megfelelő fekvőhelyről gondoskodni. Néhány pásztoron kívül senki sem  vett tudomást róla. De amikor a föld közömbös maradt egy ilyen látogatással szemben, akkor megmozdult  a menny, hogy ezt az eseményt páratlan módon megtisztelje. A betlehemi mezőkön mennyei seregek sokasága dicséretet énekelt, magasztalva a szerető Istent. Aki kijelentette magát az embereknek. A pásztorok csodálatos üzenetet, nagy örömhírt kaptak,..” Üdvözítő született ,a ma nektek …”

Bárcsak minél többen ismernék fel Jézus Krisztus isteni dicsőségét Önmaga megalázásának végtelen kegyelmében! Imádattal fognak leborulni előtte, aki lejött,…”hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett !”

-----------------------------------------------

  Tudom, milyen terveket gondoltam felőletek - mondja az Úr.

Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.

Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. ( Jer 29, 11-13)