MIKOR JÖSSZ?---

Tudjuk, hogy visszajössz, de azt nem, hogy mikor, pedig már van kvarcóránk, s uránóránk is, amely ezer év alatt egytized másodpercet sem késhet… – de ezek nem jelzik, mikor jössz! Kozmikus távcsöveink lencséje nem foghat el, radarhullámaink nem ütköznek Beléd… Tudjuk Földünk korát, sejtjük útját jövőnknek, s ha földi életed harminchárom évét beprogramoznánk életünkbe hittel ,eszünkbe juthatna,mit mondtál Te magad ,a vissza jöveteledről nekünk !!!

KÖZEL VAN MÁR AZ ÚR

A keresztyén ember az öröklét részese s az igazságé, mely felülről származik. Megnyílik lelke az Úr szavára a túlsó partról, de imája nemcsak ez: „Elmúlik a világ…” „Jöjjön el a Te országod!” S várja az öröklét hazáját átlépve mind a földi dolgokon. Megbízatását teljesíti, amiért Istentől küldetett: hogy romlás ellen az épet óvja, a jót tegye,hogy munkába találd a szolgádat !!!

 AKKOR

Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele. A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette. A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg! S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit ér-ő? A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset. Akkor talál – e majd egy keveset ??? 

JÉZUS JÖN

Jézus jön. Tán hajnaltáján, mikor pirkad már az ég. Szebb, mint az aranyló reggel az ő dicsősége még. Várva-várom, kész a szívem tárni ajtót és kaput, Kész a lábam nyomdokában Járni, bár nehéz az út. Jézus jön! Tán délidőben, munkazajban, nap hevén. Bár találna készenlétben, csendben, hogyha int felém. Jézus jön! Lehet, hogy este. Sötétlő már az idő, de éberen találja e népét, gyermekét, szolgáját??