DECEMBER 9.  Kéréseink meghallgatásának esélye 1János 5,13–15 Isten minden imát meghallgat. Sokan azt gondolják, mivel Isten nem teljesítette kérésüket, nem hallgatta meg őket. Háromféle módon kezeli Isten az imákat: először, megadja kérésünket, amikor az javunkra van és az ő dicsőégét szolgálja; másodszor, nem adja meg azt, amit kérünk, előre látva a kö- vetkezményeket; harmadszor, várakozásra int, hogy legyünk türelmesek. Az Isten Fiába vetett hit által a Szentírásból ismerjük meg leginkább, hogy valóban újjászülettünk, s hogy örök életünk van: ezért írja az apostol ezt a levelet. Ha tudjuk, hogy örök életünk van, teljes bizalommal mehetünk eléje, bármit kérve az ő akarata szerint. Amikor úgy látjuk, hogy kérésünk nem teljesül, vagy azt gondoljuk, nem hallgattatik meg, tegyük fel a kérdést: egyezik-e Isten akaratával a ké- résem? Annak teljesítése az ő dicsőségét szolgálja, vagy önmagam érvénye- sülését kívánom, hogy Isten jóváhagyja, amiből nekem származik elismerés és dicsőség?  Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál 1Sámuel 15,16–26 Az amálekiták felett aratott győzelem után Saul és a nép engedetlen volt Isten parancsával szemben, aki azt parancsolta, hogy teljesen pusztítsák el az amálekitákat, vagyonukkal együtt. Azonban a királyukat, Aggot életben hagyták, és a hadban szerzett zsákmányt, állatokat is meghagyták. Sámuel ezért számon kéri Sault, és kijelenti: engedetlensége miatt kegyvesztett lett Isten előtt. Saul védekezik, és másokat hibáztat. Azt állítja, hogy a zsákmány megtartásának célja az, hogy azzal áldozatot mutassanak be az Úrnak. Saul elfelejti, hogy milyen jelentéktelen személy volt Benjámin törzséből, Isten mégis uralkodóvá tette Izrael felett. Emlékművet állít fel, és önmagának tulajdonítja az amálekiták feletti győzelmet. Végül elismeri ugyan, hogy bűnt követett el, de ezt nem őszinte megbánásból teszi, hanem azért, hogy az engedetlensége miatti büntetéstől megszabaduljon. Véssük emlékezetünkbe a 23. verset: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál.”