2013. december 17., kedd



ÉJFÉLI HANGOK . Oláh Lajosné.
Csillagos fátylat terített az ég az alvó világra.
A megnyugvás békessége tér be most a szívbe, házba,
s ajándékoz áldott csendet.
De felsír az éjben egy gyermek. Éhes, vagy rosszat álmodik?
Anyja ölén majd megnyugszik… S elfoglalja birodalmát
újra a csend. Csend kint és bent.
Mi az, mi mégis felriaszt, s újra elűzi az álmot?
Talán a testnek nyomora, egy fel-feltörő fájdalom,
vagy a lélek szorongása, tervek, gondok, aggodalom…
Tán egy késői zörgető, ki éji órán jő elő,
szállást kér és bebocsátást. Annyi hangja van a csendnek,
ahány órája az éjnek, s nem talál a szív megnyugvást.
Míg álmatlan hánykolódom és csapong a gondolatom,
a nagy éjfélre gondolok, ami majd az utolsó lesz…
Amikor kiáltás harsan, mely felriaszt testet, lelket,
mely megdermeszti a szívet.
Nem lesz idő készülésre, nem lesz hely a rejtőzésre.
Akkor megáll minden élet, s a kiáltás, mint ítélet,
betölt eget, földet, mindent: „A Vőlegény megérkezett!”
– És boldog lesz, ki övé lett.

 Bódás János .ELÉ MEGYEK

A hó csendben, lebben, nagy lepke-pelyhekben
s mindent belep... Fehér lett a sivár,
élettelen határ, erdő, berek.

Meddig a szem elér, minden tiszta fehér,
de ott maradt (eltakarva igaz)
a szenny, a sár, a gaz a hó alatt.
Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám
köröskörül. Ím, most hólepetten
én is fehér lettem! ...De csak kívül!

Jön már, Kinek vére megmos hófehérre,
elé megyek. Szívem trónjára ül,
hogy Általa belültiszta legyek.




Dicsőség az Úr szerető gondoskodásáért!  

Mi a mi feladatunk?
A mérhetetlen isteni szeretetet az embereknek továbbadni. A többi az Isten dolga, mert Ő a kezdet és a vég. "A szeretet soha el nem múlik... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Korinthusiakhoz 13:8a,13)
Jézus Krisztus azt mondja: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég." (Jelenések 22:13)
Minden nap várjuk készen az Úr Jézus megjelenését! "Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20) Maranatha!
A Maranatha! Arám (szír) mondat jelentése: "Uram, jövel!" Mi már Jézus Krisztust, a Messiást, a világ Urát várjuk, aki a Golgotán meghalt a bűnös emberekért, a mi megváltásunkért, eltemették, alászállt a poklokra és harmadnapon feltámadott. Ül az Atyjának jobbján megdicsőült testben.
--------------------------------------------

VISSZAJÖN

Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja… Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, Kétezer éve mennek Elébe boldogan, kik Neki élnek. Ott a helyed Teneked!!!

SEGÍTS, MERT ELVESZEK, URAM!

Lábam sötétbe’ jár, előlem, elsuhan a napsugár. Szívemben száz tövis sajog, kitépni nem lehet. Boldogtalan vagyok Tenélküled. Ne hagyj magamra, Istenem! Magamban elveszek. Csak egy szót szólj nekem, s újjá leszek! Füle Lajos
 






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése