Szívem megtelik várakozással amint a messzeségbe réved tekintetem.
Imára kulcsolom kezem, és halkan suttogom el kérésem.
Jöjj el hozzánk Békesség Angyala!
Oly nagy szükségünk van rád, mint talán még soha.
Vágyunk rá, hogy a karácsonyi várakozás heteiben vendégünk légy!
Jöttödet várva kitártuk már szívünk láthatatlan kapuját, hogy befogadja ajándékodat, a szeretet melegét, mely egy csapásra leolvasztja lelkünkben a hétköznapok harcában észrevétlenül növekvő jégcsapokat. Nagy már a teher, szívünk vérzik a súlyos béklyó alatt, s ezerfelé szaggatva várja megváltó ajándékodat.
Jöjj el, de ne csak a hívő hajlékába térj be, szelíden tekints be azokhoz is, akik még nem tudják, hogy milyen nagy szükségük van rád. Adj békességet a békétlenkedőknek, türelmet a türelmetlenkedőknek. Hozz szabadulást a szenvedőknek, hitet, reményt a reményvesztetteknek.
Hozz gyógyulást a betegséggel küzdőknek, kitartást a feladni készülőknek, részvétet a részvétleneknek, erőt a gyengéknek, önmérsékletet az erőseknek.
Töltsd meg szívünket szeretettel egymás iránt, s add, hogy ez a szent érzés ne suhanjon el az adventi várakozás és a karácsony ünnepi élményével együtt, hanem velünk maradjon a szürke hétköznapok megpróbáltatásaiban is.
ÉJFÉLI HANGOK . Oláh Lajosné.
Csillagos fátylat terített az ég az alvó világra.
A megnyugvás békessége tér be most a szívbe, házba,
s ajándékoz áldott csendet.
De felsír az éjben egy gyermek. Éhes, vagy rosszat álmodik?
Anyja ölén majd megnyugszik… S elfoglalja birodalmát
újra a csend. Csend kint és bent.
Mi az, mi mégis felriaszt, s újra elűzi az álmot?
Talán a testnek nyomora, egy fel-feltörő fájdalom,
vagy a lélek szorongása, tervek, gondok, aggodalom…
Tán egy késői zörgető, ki éji órán jő elő,
szállást kér és bebocsátást. Annyi hangja van a csendnek,
ahány órája az éjnek, s nem talál a szív megnyugvást.
Míg álmatlan hánykolódom és csapong a gondolatom,
a nagy éjfélre gondolok, ami majd az utolsó lesz…
Amikor kiáltás harsan, mely felriaszt testet, lelket,
mely megdermeszti a szívet.
Nem lesz idő készülésre, nem lesz hely a rejtőzésre.
Akkor megáll minden élet, s a kiáltás, mint ítélet,
betölt eget, földet, mindent: „A Vőlegény megérkezett!”
– És boldog lesz, ki övé lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése