Kerényi Lajos: Készítsetek utat neki!
Homíliavázlat
Mindig megdöbbentő az olyan ember, aki valami módon más, mint az átlag. Különösen, ha igazat mond. Ha pedig leleplez, bűneinkre mutat rá, érzelmeket vált ki belőlünk. Ilyen ember Keresztelő János. Nem úgy mondom, hogy ilyen volt, mert most is hatalmas erőtérrel rendelkezik. Most is megszólítja ezt a kínlódó, vergődő emberiséget.

Íme, az üzenete 2007 adventjén: Térjetek meg! Alakítsatok ki egyenes utat szívetekbe, a családokba és közösségeitekbe, hogy betérhessen ezekbe a béke és a szeretet Istene, a Megváltó Jézus. Első feladatunk: el kell hárítani az akadályokat. Egy régi, magyar, népies műdal így szól: Mennyország ajtaja, nyílj ki csak egy cseppet, nyílásodon által, lopva, hogy belessek. A lélek ajtajának kinyitását is meg kell tanulni, hogy sor kerülhessen az igazi, az isteni értékek felismerésére, átölelésére, befogadására. Mindennek előfeltétele, hogy képesek legyünk ezeket az értékeket észrevenni. Az erre való képességet kezdi ki elsőként az elanyagiasodás. Idézem Jókai Annát: "Mára megrokkantak a világ spirituális alapjai. Az emberek csak a matériában gondolkodnak, és bajaikra is csak ezen a szinten keresik a megoldást." Ide figyeljen - mondta a minap egy beteg férfi -, nekem egészség kell, nem a maga szent maszlagja, amit itt nyomat. És mert egészsége már nem tért vissza, egyre értelmetlenebb lett az élete. Én felkínáltam neki azt, "akim" van. Képtelen volt befogadni.

Az Úr útjának előkészítéséhez Keresztelő János szerint jó gyümölcsöt kell teremni.

Mik ezek a jó gyümölcsök? Megismertem egy iszonyatosan szenvedő, ötven év körüli asszonyt. Soha nem zúgolódott. Mindig igényelte a szentáldozást. Egy alkalommal szakadt külsejű fiatal leányt láttam mellette. A leánya volt. Halála előtt három nappal ezt mondta nekem a szenvedéstől akadozó hangon: "Atyám, jól teszem-e, ha szenvedésemet elzüllött leányomért ajánlom fel? Hogy megtérjen." Jobbat nem is tehetne... - válaszoltam. Ő aztán meghalt. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb kislánya lesz az Úr egyik legédesebb gyümölcse.

Ezt az asszonykát, és egyre több ilyen lelkületű embertestvérét a béketűrés és vigasztalás Istene bizonyosan nem fogja kitakarítani szérűjéből a szórólapátjával.

Íme, a csodálatos adventi látomás! Mentsük meg a szegény, bűnbe, közömbösségbe és kétségbeesésbe hajszolt lelkünket, és igen sok magyar testvérünket! Küldetés ez. Az Úr útjának egyengetése, előkészítése. Mert előbb-utóbb a szent "Hajtás" (Jézus), akin az Úr lelke nyugszik, megöli a gonoszt. Győzedelmi zászlóként áll a népek előtt dicsőségesen, ellenállhatatlanul. Még a távoli szigetek felől is keresni fogják őt a pogány népek is, és a föld "tele lesz az Úr ismeretével". (Iz 11,9)

---------------------------

Jöjj el, jöjj el, Emanuel,

Csak téged áhít Izrael,

És hozzád sóhajt untalan,

Mert Isten híján hontalan.

Meglásd, meglásd,

ó Izrael, hogy eljövend Emanuel!

Jöjj el, ó Jessze vesszeje,

és állj a rossznak ellene!

A mélyből, mely már eltemet,

s tűzből mentsd ki hívedet.

Meglásd, meglásd,

ó Izrael, hogy eljövend Emanuel!

MINDEN ADVENT

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:
Átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!

Minden advent remegés:
Isten felé epedés!

Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

Minden advent Szeretet:
Betlehembe vezetett,

Köszönd meg hát a csodát:
a világ karácsonyát!

Ürögdi Ferenc