----------------------------------------
Tudniillik, ez a drága jó Pásztor nemcsak ismeri, hanem szereti is az övéit. Mégpedig szeretete is olyan, amilyen csak egy ilyen hatalmas Istennek a szeretete lehet! Ő maga röviden így fejezi ezt ki: “A jó pásztor életét adja a juhokért!” Jn10.11b) Ebben a rövid szakaszban, amit fölolvastam, egymás után ötször van utalás arra, hogy életét adja a juhokért. A jó Pásztor ennyire szeret! - Szeret! De hát miért? Mit akar velünk? Miért kellünk neki? Hiszen ismer, azaz tudja, milyen értéktelen, haszontalan, hálátlan, hitvány lény az ember! Nos hát: nem is a kiválóságunk, jóságunk, szépségünk az, ami Őt megragadta, amiért Ő az övéivé akar tenni bennünket, hanem éppen megfordítva: a szegénységünk, a nyomorúságunk, a hiányosságunk, a tehetetlenségünk, - a bűnünk! Ezért akar Ő a Pásztorunk lenni! Bűneink ösztönözték arra, hogy “jó Pásztorrá” legyen! Olyan pásztor Ő , Aki utánamegy az elveszett századiknak! Otthagyja a kilencven-kilencet, és nem nyugszik, míg meg nem találja az elveszettet!
Ha a százak között vannak itt most, akik jól érzik magukat és meg vannak önmagukkal elégedve, vagy ha van itt most olyan valaki, aki nagyon nincs megelégedve önmagával, aki nagyon nyomorultnak és lehetetlennek érzi magát, - ha van itt valaki, aki tudja, hogy egész eddigi élete eltékozolt, elrontott élet volt: az tudja meg, hogy a jó Pásztor őreá, éppen őreá várt mind a mai napig. Őt kereste mind mostanáig, hogy megmondhassa neki: Te is az enyém vagy, egy azok közül, akikért az életemet adtam! - Nézd a te Pásztorodat ott a kereszten! Ez az összetört, megcsúfolt, véres sebekkel borított Pásztor, aki a legfájdalmasabb elhagyatottság kiáltásával múlt ki a világból: nem értelmetlenül és nem kénytelenségből hal meg, nem azért, mert muszáj, mert nem tehet másként, hanem azért, mert fiúi engedelmességgel akar meghalni! Önként! Megbízatásszerűen hal meg! Az Atya megbízatását vállalta azzal, hogy ott függ elhagyatottan a kereszten! Halála nem kegyetlen sors, hanem önkéntes áldozat. Ő maga mondja: “Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.”Jn10.17-18. De éppen ez az Atya akarata, hogy ez által az egyszeri önkéntes áldozat által minden emberen segítve legyen! Ezért kell az elveszettek pásztorának a legmélyebb mélységekbe alászállnia! A juhokért történik az áldozat! Tehát éppen mivel a juhok elvesztek, egészen komolyan elvesztek, egészen a halál és kárhozat mélységéig vesztek el: ezért határozta el a jó Pásztor, hogy egészen a halálig, egészen a kárhozatig utánuk megy az övéinek! Az övéit keresi, kiszabadítani és visszahozni ment a halálba, és szállott alá a pokolra! - Így szeret téged a jó Pásztor! Így keres téged a jó Pásztor! Megtalált-e már téged a jó Pásztor, aki életét adja a juhokért?!
Azért fontos és sürgetőkérdés ez számunkra, mert arról is beszélt a mi Megváltónk, hogy: “Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” Mt 25,3132 Az a dicsőséges Valaki, Aki majd a juhokat különválasztja a kecskéktől, ugyanaz, Aki most azt üzeni nékünk: “Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért!”