2013. augusztus 5., hétfő



Aranyosi Ervin: A szeretetet nem pótolja semmi.


Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed,
- lehet a másikat kevesebbnek, nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még…

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy a nélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon, a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen…

Amit megszereztél, oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz, nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy a nélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.

-----------------------------------

Hozd ki a legtöbbet a mából!

Mai ige - p, „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt…” (Zsoltárok 118:24) Isten határozza meg életed napjainak számát, de te döntesz arról, hogyan töltöd azokat.
---------------------------------------------------

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.  Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. (Préd 4:9-10)A házasságra készülő fiatalok azt hiszik, hogy csak remélni kell és lehet a tartós kapcsolatot, boldogságot egymás oldalán. Hogy mennyire nem így van, azt a következő történet támasztja alá:A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást:- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.-  De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap. - válaszol a néni. A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja, meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk: Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?- Éppen 50 éve. - hangzik a válasz.- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú. A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: - Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el. A nap gondolata: A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. (Spurgeon) ************* Én csak továbbítom azokat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése