Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz – hogy átmenj majd a “teszten”.
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
- hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az “elváró” nagy világnak könnyen megfelelni.
Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté
váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.
Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd – odaadásod – vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.
------------------------------------------------
Napi Ige és Gondolat -
Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (Zsoltárok 90:1)Egy nehéz nap
után jólesik hazamenni, egy olyan helyre, amit ismersz – egy olyan helyre, ahol
lerúghatod a cipődet, ahol fürdőköpenyben szaladgálhatsz, és nem kell aggódnod
amiatt, hogy ki mit gondol. Tiszteletteljes értelemben szólva: Isten jelenléte
ugyanilyen kényelmes otthon lehet számodra. Idővel megtanulod, hogy menj oda
erőért, védelemért, útmutatásért. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad
jelenlétében, és mindig vedd észre közelségét. Úgy szoktunk gondolni Istenre,
mint egy istenségre, akiről beszélhetünk, nem pedig úgy, mint egy helyre, ahol
lakhatunk, de Isten azt akarja, hogy úgy lássuk őt, hogy ő az, akiben „…élünk,
mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izrael
népét, nem csak naponta egyszer mutatkozott meg, hogy aztán csak úgy eltűnjön.
Nem, a tűzoszlop egész éjjel velük volt, a felhő pedig egész nap. Isten soha
nem hagy el minket. Jézus megígérte: „…én veletek vagyok minden napon…” (Máté
28:20). A zsoltáros ezt mondta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem:
hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok 27:4). „Ez szép –
mondod – én is szeretnék az Úr házában lakni, de itt ragadtam a való életben.”
Nem, sőt épp ellenkezőleg! Csupán egyetlen döntésnyire vagy Atyád jelenlététől.
Nem kell megváltoztatnod a lakcímedet – csak a felfogásodat. Bárhová is mégy
ma, bármivel is kell szembenézned, emlékeztesd magad: „Ő velem van!”
()A nap gondolata:
Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre
késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.************* Én
csak továbbítom azokat.
-----------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése