Uram, nem csodákért...

A CSILLAGOK FELÉ 

Az éjjel olyan hangtalan, a csillag olyan mesze van,

a lélek mégis boldogan repül Feléd.

Mert Nálad könnyek nincsenek, megnyugszanak mind a szívek,

kik a földön Hozzád hívek a sírig is.

Uram, megyek… A csillagok úgy vonzanak. Én itt hagyok

mindent. Hisz olyan boldogok, kik Tieid!

Kárász Izabella, Fényből Fényességet 250.

-----------------------------------------------------

IGAZ REMÉNY 

Az emberek mind semmiségbe vesznek, De Isten mindörökre megmarad.

Mindegy tehát, hogy születnek, temetnek, Mindegy, hogy átkoznak, avagy szeretnek-

Ő jön ítélni, jutalmazni majd.

Az emberek mind behullnak a sírba. De lesznek, akik nem halnak meg soha.

Ők hiszik, tudják. Életüknek titka, Úgy történhet csak, ahogy meg van írva –

Áldás az élet szöges ostora!

           

Az embereknek mosolygása megfagy, De Isten arcán ott marad a fény.

Hosszú az élet, és rövid, mint egy nap. Egy napért érdemes, ha minden elhagy –

Mert él az Isten, s igaz e remény.

    Kárász Izabella „Fényből fényességet” 125.

-------------------------------------------------------------------------