Túrmezei Erzsébet:

CSAK ALAGÚT.          

Ahogy az alagútba értünk, egy kicsi lány fölsírt nagyon.

Édesanyja hiába békítette: ’’Mindjárt kiérünk! Ne sírj csillagom!’’

Végigkísért a rémült sírás, végig a biztató szavak:

“Meglátod, milyen hamar világos lesz! Meglátod, milyen szépen süt a nap!’’

És ez a kedves, biztató szó égi üzenet volt nekem,amint egyre csengett a nagy sötétben:“Hamar kiérünk! Ne sírj, gyermekem!’’

Hisz Jézus is így biztat mindig a sötét alagúton át.

A végtelennek tetsző éjszakában egyre hallom vigasztaló szavát:

“Hiszen hazatartunk a fénybe! Hamar elérjük a kaput,

és akkor minden sötétségnek vége! Ne félj, ne sírj! Hiszen csak alagút!’’

Kiértünk. nevetett a napfény.  A kisleány is nevetett.

“Csak alagút!’’ - ismételgettem egyre magamban a drága feleletet.

            Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------------------

Somogyi Imre:

A tékozló fiú éneke

Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva,

Tékozló fiúként kebledre borulva.

Zárj engem szerető, atyai szívedre,

Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.

Ne vesd a szememre...

Jövök idegenből, sötét éjszakából,

Jövök egy rombadőlt, hazug, rút világból,

Tüskék megsebeztek, föld vermemet itta,

Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!

Uram, fogadj vissza...

Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek

S fájó sebeimre balzsamot tehessek...

Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta.

Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,

Irgalomnak Atyja!

Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak,

Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.

Elég lesz egy kis zúg az atyai házban,

Ott is boldog leszek örök szolgaságban,

Örök boldogságban!

Somogyi Imre

(Hozsannázó napok, I. 511. old.)

------------------------------------------------