Isten szava hozzánk – béke—és olyan szomorú, hogy egyesek szerint ez a jó kifejezése, mit a Hősök terén alkalmaztak, megy alkalommal ezek hívei.

Szerző: Képíró Gyula Jenő  ---

Nézzünk néhány konkrét példát arra, miként programozzák az egyébként jóhiszemű, jó embereket az okkult, luciferánus szimbólumok elfogadására, megszeretésére. Legkézenfekvőbb példa erre, a köztudatban karrierjét „békejelként” megkezdő szimbólum. A hivatalos álláspont szerint a múlt század közepe óta használt jel, ami manapság elterjedt közhiedelem szerint a békét, világbékét, illetve az arra való vágyat szimbolizálja. Annak több féle magyarázata is van, hogy miként alakult ki ez az ábrázolás, de mivel mind-mind hamis állításokon alapuló elmélet, ezért ezekre most külön nem térnék ki. Elég, ha csak a hivatalos verziót megemlítjük. E szerint a szimbólumot először Gerald Holdon rajzolta meg, 1958. február 21-én, egy nukleáris leszerelést sürgető szervezet, a "Campaign for Nuclear Disarmament" megbízásából. A kérdésre, hogy mi ihlette ezt fajta ábrázolást, Holdon válasza az volt, hogy a Francisco de Goya kivégzést ábrázoló képén látható kétségbeesetten karjait széttáró ember ihlette.

   

Valóban felfedezhető a párhuzam Goya ábrázolása és „Holdon szimbóluma” között, viszont annyiban sántít a történet, hogy a kétségbeesett ember kizárólag fejtetőre állítva mutat hasonlóságot. Később látni fogjuk, hogy nem, és ez egyáltalán nem elhanyagolható csúsztatás. Holden nyilvánvalóan hazudott, mert a szimbólum története több ezer évre visszavezethető, részét képezi például az ősi rúna rendszernek is. Ókori germán törzsek például a legyőzött ellenségeik sírjára „békejelet”, azaz halálrúnát rajzoltak, hogy azoknak még a túlvilágon se legyen nyugalmuk, ne nyugodjanak békében. De megtalálható az okkult és szabadkőműves szimbólumok között is, ott „Sátán pecsétje”, „Boszorkány kereszt” vagy „Néró kereszt” néven találkozunk vele. Míg a boszorkány és sátánista körökben alkalmazott rúna abc-ben a „c” betű megfelelője.

Ellentétjét, ahol a szárak felfele állnak, az élettel, az életfájával, az Istenhez való vágyódással hozzák összefüggésbe. Goya képén a kivégző osztag előtt álló „kétségbeesett” ember szimbóluma is könnyebben értelmezhető így.

  Hisz miért aggódna, ha nem az életéért, és ha már sorsán nem változtathat, hova máshova vágyódhat, ha nem Istenhez? Érdekességképpen az életrúna megtalálható a magyar rovásírásban is, ott a „ZS” betűt jelöli.

De térjünk vissza a „békejelre”! Látható, hogy ez esetben is egy „negatív” szimbólumot igyekszik a hatalom pozitívként feltüntetni. Idézzük fel, miként is indult világhódító útjára a szimbólum! 1958-as megrajzolása után a ’60-as évek hippi mozgalmainak zászlaján tűnik ismét, a Newage első hullámában. Természetesen a korábban már említett pop zenéhez hasonlóan, a hippi kultúra is a Tavistock Intézethez köthető és a tradicionális értékek helyettesítése, lecserélése volt a célja. Értékrendjében szintén fellelhetőek Crowley behatásai.

-----------------------------------------------------------

Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. (Zsolt 127,1b)

        Mai  lelki eledelünk egy, már szállóigévé lett bibliai mondás. Későbbi korban az akkori hadviseléshez igazítva Cromwel angol hadvezér – akinek történelmi megítélése nagyon változatos – így fogalmazta meg e mondás lényegét: “Bízzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaport”.        Különös, ahogy az Istenbe vetett hit és a hadviselés egybekapcsolódik. Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, az Egri csillagok szerint a törökök “Allah akbár!”, a magyarok pedig “Jézus, Jézus!” kiáltással rontottak egymásnak.

        Harci zajtól mentes, nyugodt, békés életet élhetünk, ha csak valami kellemetlen esemény fel nem kavarja ezt a nyugalmat. Nincsenek várfalak, a Tűzoltótorony erkélyén is csak kíváncsiskodók nézelődnek. Nincs állandó készültség valamilyen fenyegető ellenség ellen. És bizony, mint annyiszor a történelemben, a jóléti társadalom elpuhult. A hivatásos őrök még tessék-lássék ellátják feladatukat, de a polgároknak már csak alig-alig jut eszükbe Isten nevét segítségül hívni. Elhisszük, hogy nincs ellenség? Hogy az anyagi biztonság mindent megold életünkben? Ha igen, akkor már megkötözve, tehetetlenül vergődünk az elmúlás sötét kamrájában. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Ámen.

Átvéve az „Isten szava hozzánk”  honlapjáról!