--Krisztusért járván követségben”:

„Minden baptista misszionárius!” - Johann Oncken-nek, az újkori európai baptizmus „atyjának” jelmondata volt ez. Természetesen nem csak baptistákra vonatkozik ez a kijelentés, hiszen Jézus minden kereszténynek parancsolatba adta az ún. „Nagy Küldetés”-ben, hogy „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt. 28.19)

Annak a kereszténynek tehát, aki engedelmeskedni akar Istennek, misszionáriussá kell válnia!

Mit is jelent misszionáriusnak lenni? El kell utazni Afrikába, Szibériába, vagy más távoli, kies helyekre ezért? Előfordulhat ez is, de nem feltétlenül. Jézus a legtöbb esetben nem kéri ezt a hívőktől. Nemcsak a dzsungelben élő bennszülötteknek van ugyanis szükségük Krisztusra, hanem a közvetlen környezetünkben élőknek is! Elmehetünk tehát a rokonainkhoz, barátainkhoz, szomszédainkhoz, munkatársainkhoz is Krisztus üzenetével, nem szükséges e miatt messzire utazni!

Feladatunk a szegények segítése, humanitárius akciók szervezése? A másokon való segítés kétségtelenül keresztényi cselekedet, azonban még sem ez az elsődleges feladatunk.

Hiába gyűjtünk ugyanis adományokat az éhezőknek, attól még ők ugyanúgy a pokolba kerülnek, ha nem térnek meg. Akinek van lehetősége adni a szegényeknek, tegye meg, hiszen semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna. Akinek van lehetősége gondozni időseket, betegeket, jót cselekszik ezzel.

A jó cselekedetek kevesek !!!

Azonban ne feledjük: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.”Máté-4:4.

Az embereknek elsősorban ugyanis arra van szükségük, hogy megtérjenek, vagyis rendezzék kapcsolatukat az Istennel, és utána tanítványokká legyenek. Amíg ez nem történik meg, addig minden más probléma (anyagiak, depresszió, aggódás, félelem, egészségi gondok, szeretetlenség érzése stb.) megoldására tett kísérlet csak tüneti kezelés.

A pszichológia látványos kudarcát (egyre több a pszichológus, egyre kifinomultabbak a módszereik, mégis egyre több a „beteg”) is az okozza, hogy teljesen elhibázott nézőpontból tekint az ember problémáinak forrására. Jézus és a pszichológusok között az az (egyik) alapvető különbség, hogy utóbbiak csak kezelni tudnak, meggyógyítani sohasem, míg Jézusban teljes gyógyulást nyerhetünk, ha átadjuk neki magunkat.

Érdemes megfigyelni, hogy Jézus nem azt mondja a parancsolatában, hogy „térítsetek meg minden népeket”, hanem, hogy „tegyetek tanítványokká minden népeket”. „Máté-28:19- 20-„A szívbéli megtérés üdvösséget szerez ugyan, de érett kereszténnyé csak tanítvánnyá válás után válhat a hívő.

Sok gyülekezet van, amelyik a „sikerét” a hívők, és az újonnan megtértek számában méri, és emiatt egyfajta növekedési kényszerben van. Ennek érdekében megengedhetőnek tartja mindenféle eszköz bevetését. Ez általában a világiasság behatolását jelenti a gyülekezetekbe. Különösen szembetűnő ebből a szempontból a zene. Némely gyülekezetben olyan zene szól, amely más szöveggel, vagy akár egy az egyben megállná a helyét egy diszkóban is. A használt hangszerek pedig (dob, gitár) inkább egy rock koncertre valók, mint Istentiszteletre. Elég erős érv ez mellett, hogy általa el lehet érni a fiatalokat? Esetleg alkohollal is megkínálják őket, vagy cigarettával? Hiszen akkor még többen jönnének!?

Lehet, hogy többen jönnének, de vajon milyen erkölcsiséget tanulnak ebből?

A kereszténység azt jelenti, hogy elfordulunk a világtól, és odafordulunk Istenhez. A világi zene úgy akarja odafordítani az embereket Istenhez, hogy közben ne kelljen elfordulniuk a világtól. Márpedig két úrnak senki nem szolgálhat egyszerre! (Mt. 6.24) „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Minél több ilyen világias keresztény lesz tagja a gyülekezetnek, annál hamarabb fog ez oda vezetni, hogy először apróbb, majd egyre komolyabb tanbeli engedményeket vezetnek be a „modernek” befolyására, akik nem tartják szükségesnek, hogy mindenben szigorúan ragaszkodjanak a Bibliához. Mivel én keresztyén vagyok, az ő történetüket tanulmányoztam behatóbban, és sajnos világosan megfigyelhető, hogy – különösen Amerikában - hogyan ment végbe ez a folyamat sok gyülekezetben. A modernisták – ma úgy mondjuk: liberálisok – átvették sok gyülekezet, és egész gyülekezeti szövetségek irányítását. Ez a folyamat jelenleg Magyarországon is zajlik

A XX. században nagy evangelizációs mozgalmak keletkeztek, különösen ismert közülük Billy Graham munkássága. Az ő több ezer fős prédikációs rendezvényein úgy tűnik, hogy nagyon sokan tértek meg. Hogy valóban-e, vagy csak látszólag, érzelmi fellángolás hatására, azt nem tudhatjuk. Isten tudja. Azt azonban tudjuk, hogy utána ezen megtértek közül igen kevesen csatlakoztak egy Bibliát kizárólagos tekintélyként követő gyülekezethez. Sőt, kevesen csatlakoztak egyáltalán bármiféle gyülekezethez./ megjegyzéz: az Aliansz szövetség sem tapasztalta /

Márpedig a Bibliában nincsenek magányos keresztények. Az utazó misszionáriusokat is valamelyik gyülekezet küldte ki az evangélium hirdetésére.

Egy újonnan megtért hívőre sok veszély leselkedik. Amíg hitetlen volt, addig az „ördög atyához” (Jn. 8.44) tartozott, akinek csak annyi gondja volt vele, hogy lehetőleg távol tartsa Istentől.

Miután megtért, ellenséggé változott a Sátán számára. Hatalma az ördögnek már nincs felette, de minden eszközt bevet, letérítse a helyes útról, és lerontsa a bizonyságtételét,gyengítse a hitét.

Szinte mindig megfigyelhető, hogy egy újonnan megtért környezetében felbukkan hirtelen egy rokon, ismerős, aki igyekszik eltéríteni őt a döntésétől. Amikor én megtértem, szinte azonnal feltűnt mellettem valaki, aki a Jehova Tanúinak tanításaival akart megzavarni. Ha nem kerültem volna, már akkor kapcsolatba a gyülekezetemmel, ki tudja, talán sikerült is volna az ördög terve.

Egy hívő Jézus Krisztustól kapott feladta tehát az, hogy amerre jár, ahol erre lehetősége van, hirdesse az evangéliumot, hívja megtérésre és tanítvánnyá válásra az embereket, amíg tart a kegyelem időszaka. Nem arról van szó, hogy ne segítsen a rászorultakon, ne óvja a környezetét, azonban ezek mit sem érnek, ha közben a legfontosabb üzenetről megfeledkezünk.

„Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.”

(1 Kor. 4.1-2 )

Ismered a Talentumok példázatát? (Mt. 25.14-30; Lk. 19.11-27)

Elegendő vajon, ha megőrizzük a ránk bízott talentumot, vagy Urunk azt várja tőlünk, hogy jól sáfárkodjunk azzal, amit kaptunk tőle?