Teréz anya: Felebarátaink álarca mögött-----4A---

Éhes voltam,  és ennem adtál.
Szomjas voltam,  és innom adtál.
Bármit teszel is testvéreim közül
a legkisebbnek, nekem teszed.
Most tehát belépek Atyám házába.
Nem volt tető a fejem fölött,  és ajtót nyitottál előttem.
Mezítelen voltam, és nekem adtad ruháidat.
Fáradt voltam, és segítettél békét lelnem.
Rettegtem, és eloszlattad minden félelmemet.
Kicsiny voltam, és megtanítottál olvasni.
Magányos voltam, és szerelmet adtál nekem.
Rab voltam, és meglátogattál cellámban.
Betegen feküdtem, és te gondoztál.
Idegen országban bolyongtam, és te hazát adtál nekem.
Nem volt megélhetésem, és munkát találtál számomra.
Megsebesültem a háborúskodásban,  s te bekötözted sebemet.
Jóságra volt szükségem, és kezet nyújtottál nekem.
Néger, kínai, vagy hajléktalan voltam, kigúnyoltak, megaláztak,
és te válladra vetted keresztem.  Legyengült öreg voltam,
és mosolyodat ajándékoztad nekem. Nyugtalan voltam,
és türelmesen végighallgattál. Láttad, hogy leköpdöstek,
vér borította testemet,  és te elfogadtál akkor is,
ha izzadságszagú voltam. Gúnyt űztek belőlem,
de te mellém álltál. Boldog voltam, és engedted,
hogy megosszam veled örömömet