Küldetés.

Mi is a küldetés? Röviden tömören: megbízatás valamely feladat elvégzésére, elhivatottság, hivatás. Ennyi. Mást akár már nem is kellene mondanom, hiszen így biztosan megjegyeznétek az egész bevezetőt. Küldetés teljesítve!

Ám ez nem ilyen egyszerű. Mindenkinek személyre szabott küldetése van – szokták mondani. De ki is a küldő? Mi is a célja? Mi az én konkrét feladatom? Miért pont én? Ezek a kérdések merülnek fel bennünk, körülbelül ilyen sorrendben. Ha egyikre megtaláltuk a választ, rögtön szembe találjuk magunkat a következővel. Akkor menjünk szépen sorban!

1.       Ki a küldő?

Isten mindnyájunkat hív.. Csak ki kell nyitni a „fülünket.” Ez a legelső szint, ahova el kell jutni.

2.       Mi a célja Istennek?

Az, hogy minden embert az üdvösségre vezessen. Nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Ehhez azonban szüksége van munkatársakra.

3.       Mi az én feladatom ebben a nagy tervben?

Ezt Jézus egészen konkrétan megmondta: „Menjetek el az egész világra…”

4.       MIÉRT PONT ÉN? Majd más megteszi!

Hát kis barátom, bizony ezt senki nem sem fogja megtenni helyetted! Igen, Jézus szavai Neked is szólnak, akár tetszik, akár nem. S ha meghallottad őket, akkor felelősséged van, állást kell foglalnod! Légy jó termőföld, ami befogadja és felneveli a belé vetett magot. Ne félj, csak elsőre tűnik ijesztőnek, ha engeded, megszületik a vágy szívedben, hogy tovább add az örömhírt.

No, hát ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de egy adott helyzetben nem mindig ilyen könnyű…

Csak ha már tudom, hogy mit akarok, és magabiztos vagyok, akkor leszek hiteles ember mások szemében.

 Isten szeretetét csak úgy adhatom át másoknak, ha tisztában vagyok hitem alapjaival, mert az olyan emberek, akik „kívülről” nézik az én vallásomat, és nem beleszülettek, mint én, gyakran olyan kérdéseket vagy megjegyzéseket tesznek, amelyekre nem tudok válaszolni, vagy pont provokálnak ezekkel.

Önmagamban is rendet kell tennem, hogy őszintén, hitelesen, akár saját, megélt példákkal is tudjak válaszolni nekik.

Mi az én küldetésem, hivatásom? Az örömhír terjesztése. Ez lehet akár a húsvéti feltámadási  vagy, hogy elmegyek a gyülekezetbe, hiszen tetteimmel is tanúságot tehetek. Nem az a cél, hogy mindenkiből tüzesnyelvű hittérítőt képezzünk, mint egy gyártósoron.

Igen, én  keresztény hívő vagyok. Mégis személyesen távol áll tőlem, hogy kiálljak a főutca közepére, és ezt kiabáljam. Egyszer nagy kiabálásra lettem figyelmes, amikor Nürnbergben hazafelé indultam. Gondoltam biztos valaki produkálja magát, hogy pénzt keressen. De ahogy közelebb értem, ezeket hallottam: „Jézus él! Megváltott minket! Szeret Téged! Mindig melletted áll! Vedd észre!...” Úgy tettem, mintha nem is hallanám, akkor kezembe nyomtak egy papírt, amin egy gitáros összejövetelre hívtak. Nekem nem lenne ahhoz bátorságom, hogy így az utca közepén egy szál magamban hirdessem az igét. Ő viszont ebben találta meg küldetését. Elgondolkodtató… Ha én nem állok így ki, akkor nem teljesítem a kötelességemet? Közben eszembe jutott, hogy mennyi minden rejtett dolog van, amivel hirdethetem az örömhírt.

1 év Németországban, 1 év távol a hazától, 1 év távol szeretteimtől. Megtanított megismerni magam, barátokat szereztem,  közösségbe jártam, megtapasztaltam hivatásom örömeit, nehézségeit. Sok és sokféle emberrel ismerkedtem meg. Volt német, török, grúz, görög, katolikus, iszlám, zsidó vallású. Némelyikükkel egészen mély elmélkedéseket tartottunk. Szó volt Istenről, családról, hazáról, és ennek egységéről. Megkérdezte tőlem az egyik török barátom: Te hiszel Istenben? Én azonnal rávágtam: Persze! -Miért? Honnan tudod, hogy van? Úgy vélem, mondtam neki, erre a Biblia adja meg a választ. Értetlenkedett, és egy történettel állt elő:

Egy sebész és egy űrhajós beszélgetnek.

A sebész így szól:

- Ön hisz Istenben? Van hite?

- Űrhajós vagyok. Már számtalanszor voltam fenn az Űrben, de nem találtam ott senkit. Hát Ön, doktor Úr?

- Nos nézze, munkám során már nem egyszer vizsgáltam az agyat és a szívet, már láttam belülről is őket, de a barátságot, szeretetet, hitet nem ott találtam meg.

 

Ez a gondolat nagyon megfogott, sokáig élt bennem. Másnap, amikor dolgozni indultam elgondolkodtam személyes küldetésemről, mint óvónő. A gyermek fejlődésében meghatározóan fontos, hogy mit él át napról napra, és én vagyok az, aki segíti, így hát nem mindegy, hogyan viselkedek, mit mikor és hogyan teszek.

Vannak olyan teljesen hétköznapi helyzetek is, amikor meg kell vallanom hitemet. Hogyan adhatom át ilyenkor Isten szeretetét, üzenetét?

Csukd be a szemed, és figyelj bensődre.

- Uram, a hétköznapokban olyan nehéz látni Téged. Sokszor felteszem a kérdést: Tényleg itt vagy? Most biztos nem… Pedig ott van Jézus, és kopogtat szíved ajtaján, vedd észre. Légy világosság, mely szeretetet oszt. Annyi sok kis rejtett kincs van benned. Meg kell mutatnod másoknak. Semmi szégyellni valód nincs. Az Úr akarta, hogy itt légy, most rajtad a sor, add tovább szeretetét!

.

- Isten szeretetből teremtett Téged, és arra hív, hogy a teremtett világnak, a végtelen szeretet művének tökéletesítésében részt vegyél. Ezért adott neked szerető szívet. Isten azt akarja, hogy mélyen érző szív dobogjon benned. Ne engedd, hogy szíved fagyossá, érzéketlenné váljék. Nem élhetsz mindenbe belenyugvó, mindennel elégedett, nemtörődöm életet. Ellenkezőleg: Mindinkább tápláld az emberek iránti szeretetedet. Istennek is így szolgálsz a legtöbbet