A vér.

Amint hamarosan látni fogjuk, ez egy életbevágóan fontos igazság. De most még ne szaladjunk annyira előre. A harmadik bizonyságról, a vérről ezt olvassuk:

„A százados pedig és a kik ő vele őrizték  Jézust, látván a földindulást és a mik történtek , igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia volt ez!” (Mt 27:54)

Jézus halála nem közönséges halál volt. Mindenki, aki odafigyelt, beleértve pogány kivégzőit is, láthatta, hogy valami nagyon szokatlan történik körülötte. És amikor látták a jeleket: a sötétséget, a földrengést, a megrepedező sziklákat, és az Istennek teljes haragját ránehezedni arra a valakire, aki „kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg”: akkor ők is felismerték, hogy a kereszten függő Jézus nem egy hétköznapi ember volt: „Bizony, Istennek Fia volt ez!” De a vér bizonyságtételének koránt sincs még itt vége:

„Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint, A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől.” (Róm 1:3-4)

Isten a halálból való feltámasztása által is azt bizonyította Krisztusról, hogy az Ő Fia volt. Ha nem isteni természettel bíró Fiú lett volna, nem vehette volna vissza az életét, mert azt beszennyezte volna a bűn. De a bűn nem illette Őt: hanem Ő kárhoztatta a bűnt a testben azáltal az isteni élet által, amely Őbenne volt – Isten pedig bizonyságot tett mellette azáltal, hogy Jézust visszahozta az életbe. De még itt sem ér véget ez a bizonyságtétel:

„És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid 9:12)

Ez a bizonyságtétel egészen Isten szentélyébe vezet minket! Krisztus tulajdon vére által mennyei főpapunk lett Isten előtt. Vajon helyezhette-e volna Őt Isten ettől közelebb Önmagához?

Összegezve.

Megvizsgáltuk, mi az a bizonyságtétel, amivel Isten bizonyságot tett az Ő Fiáról. Testtélételétől fogva Jézus teljes volt Isten Lelkével, és jellemében Isten Fiának bizonyult. A Lélek bizonyságtétele pedig végigkísérte egész életén és földi szolgálatán át.
Amikor Jézus megkeresztelkedett a vízben, Isten bizonyságot tett, hogy Jézus az Ő Fia, akit Ő szeret és elfogad. És amikor Krisztus odaáldozta magát a kereszten, Isten ismét bizonyságot tett amellett, hogy Krisztusban isteni élet lakozik, és a bűn megítéltetett az istenivel egyesült emberi természetben.
Azt is láttuk, hogy ez a hármas bizonyság ugyanarról tanúskodik: az Emberfia Jézus Isten Fia is egyben, és méltóképpen bírja Isten elismerését. De jogosan merül fel itt a kérdés: hogyan segít mindez nekünk?

A bizonyságtétel.

„A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a mellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.” (1Jn 5:10)

Nos, itt már kezd személyessé válni a dolog. Azt mondja, ha hiszel az Isten Fiában, akkor bizonyságtételed van önmagadban. De mi van akkor, ha nincs? Akkor hazuggá teszed Istent! Ez elképesztően hangzik: „Nem elég, hogy nem érzem Isten jóváhagyását, még el is ítél engem ezért?! És mi köze mindennek ahhoz a bizonyságtételhez, amellyel Isten bizonyságot tett az Ő Fiáról? Hiszen itt rólam van szó, és arról, hogy önmagamban nem érzem a bizonyságtételt! Azt nyilván tudom, hogy Jézus harmonikus kapcsolatban állt Istennel, de ennek semmi köze az én ügyemhez. Én túl bűnös vagyok, görbék az útjaim, és mindig elesem. Kizárt, hogy Isten bármiféle bizonyosságot is adjon nekem.”
Nagyon sok ember gondolkodik így a szívében, és sokszor magam is így okoskodtam. De engedtessék itt meg egy pontosítás az Ige első felében: „Aki hisz az Isten Fiában, önmagában bírja a bizonyságtételt.” Vajon miféle bizonyságtételről van itt szó? Lehet bármilyen? Hát persze, hogy nem! Ha így lenne, akkor az előbbi verseket csak értelem és tartalom nélküli szócséplésként lehetne kezelni. De szó sincs ilyesmiről! Napnál is világosabb, hogy az „a bizonyságtétel”, amiről itt János beszél, nem más, mint az a bizonyságtétel, „a mellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról”, azaz a Lélek, a víz és a vér hármas bizonyságtétele. De hogy lehet ez bennünk?