MINDIG CSAK  ADNI 

Az öreg kút csendesen adja

Vizét… így telik minden napja.

Áldott élet ez! – fontolgatom.

Csak adni, adni minden napon!

Ilyen kúttá kellene lennem!

Csak adni teljes életemben!

Csak adni? Terhet is jelenthet.

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek… tükre rám ragyog:

„Hiszen a forrás nem én vagyok,

Árad belém! Csak továbbadom

Tisztán, vidáman és szabadon.”

Hadd éljek ilyen kút életet!

Osszak áldást és szeretetet!

Nem az enyém. Krisztustól kapom

Egyszerűen továbbadhatom.

          Túrmezei Erzsébet

              

ILYEN EGYSZERŰ?!  

A kis csavart beillesztik a gépbe,

És ott a helyén végzi küldetését.

Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:

- Mire való az életem?

Csak szolgál egyszerűen, csendesen.

Ilyen egyszerű lenne az egész?

                       *

„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:

„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”

S bearanyozza ezt a büszke tervet

a szülők mosolya.

Ők is szövögetik a terveket

Ha gyermekükre néznek.

Álmodnak róla

Nagyot, szépet, sokat.

Álmaik fenn járják a csúcsokat,

De a valóság és az akarat

Annyiszor a mélyben marad.

Míg egyszer a kérdés felébred,

S döngetni kezdi a szívünk falát:

Miért is élek? Tudnám legalább!

Hol a cél? Hol az értelem?

S boldog, aki elér a felelethez

Mert az Istennek terve van velem!

                               *

Szívemben ezzel a szent felelettel

Megállok színed előtt, Istenem.

Valaminek terveztél engem.

Te segíts azzá lennem!

Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,

Akármi másnak,

Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,

És segíts engedelmesen

Terveidbe simulni mostan!

Illeszd helyére kicsiny csavarod!

Szolgál csendesen, ahol akarod:

Ahová rendeli az alkotó,

Örök  isteni kéz.

És ott a helyén álmélkodik rajta:

Ilyen egyszerű mégis az egész?!

               Túrmezei Erzsébet