I. Kor. 2,10-13.

10.   Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

11.   Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanem ha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem ha az Istennek Lelke.

12.   Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.

13.   Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

Nélküled?...

Meglátogatsz időről időre. Amikor úgy tűnik, eltűnnek a kapaszkodók az életemben, akkor jössz. Mintha megéreznéd, hogy reménytelen és összezavarodott vagyok a világ dolgaitól. Hadd mondjam most el, hogy mennyire szeretlek. A szereteted olyan hatalmas: olyan csendesen és békességgel közelítesz, hogy lehetetlen visszautasítsalak, mert Rád van szükségem. Amikor nem jössz, kétségbeesek, mert szükségem van Rád. Ne hagyj el sosem, mert mindig érezni akarom ezt a kiszolgáltatottságot, amit a Neked való engedelmesség jelent. JÓ a közeledben lenni, és egyre jobb, ahogyan elmerülök benne.

Nem tudhatom. Senki ember nem tudhatja, csak Isten. Ő viszont a maga végtelen bölcsességében úgy látta jónak, hogy ezt a tudást, vagyis az életünk és a szeretteink élete végének tudását ne kapjuk meg tőle. Nem lenne hasznos, mert elbizakodnánk. Vagy teljes félelemben élnénk le az életünket, előre sírva az elszakítottságtól. Nem tudjuk, meddig tart az emberélet.De még ha Isten sok időt is ad, mint ahogyan reméli is mindenki, az idő akkor is múlik: és a tegnap még újszülöttből pár röpke éve alatt felnőtt férfi lesz. Nem tudom lelassítani ezt a folyamatot, a gyerekeink könyörtelenül növekednek és változnak. De ha nem tudom megállítani... akkor legalább velük szeretném megélni. Nem mellettük elrobogva, robotolva. Hanem velük

-------------------------------

Belemerülhetek, ha úgy döntök, vagy küzdhetek az öregedéssel, a gyerekek növekedésével, az elmúlással. Utálhatom, hogy múlik az idő vagy elfogadhatom, hogy ez a helyzet is Isten ajándéka, azért, hogy bölcsen kősziklára építsük az életünket. Hogy megtanuljuk végre a kontrollvesztést: hogy többé ne higgyük, hogy mi képesek vagyunk beosztani, irányítani, kordába tartani, kitolni, megállítani az időt. Az idő megy, és mi jobb, ha megadjuk magunkat és megköszönjük, hogy az életünkben vannak még elkészített pillanatok, amikkel Isten meg akar ajándékozni

   

Minden pillanat ajándék. Sok fontos pillanat van egy nap, ha nem tékozlom el arra, hogy csak tevékenykedek, ahelyett, hogy megélném az én saját életemet Istennel és a családommal. Meg kell élni, bele kell merülni... ez a burok vesz most körül, és ebben a csodálatos 'időtlenségben' értettem meg, hogy az idő múlása az egy soha vissza nem térő lehetőség.