Az  Ö Neve cselekedte ezt.

Apostolok cselekedetei 3,1-9.
”Péter és János pedig együtt mennek  fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak  egy embert, ki az anyjának méhétől fogva sánta volt, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mireánk! Az annak okáért figyelmez  reájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobb kezénél fogva felemelé, és azonnal megerõsödének az lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár  és beméne velük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.”

Péter és János nem fordultak imádsággal az Atyához Jézus nevében. Látjuk, hogy ebben az esetben nem ezt tették. Ez nem azt jelenti, hogy Péter és János ne imádkoztak volna.
Ellenkezőleg, éppen a templomba tartottak imádkozni.
Ebben az esetben mégsem kimondottan az imádság hozta meg az eredményt. Péter és János Szent Szellemmel teljesek voltak, és a Szellem bizonyára úgy vezette őket, hogy a hit parancsszavát adják ki Jézus nevében.
Megparancsolták a koldusnak Jézus nevében, hogy keljen fel és járjon. Jézus pedig megcselekedte azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Nemcsak a koldus, hanem az egész nép dicsérte az Istent.
Péter pedig a Salamon tornácában álmélkodó sokaságnak a következő magyarázatot adta arra nézve, hogy mi történt:

Apostolok cselekedetei 3,16.
Az Õ neve erősítette meg ezt, akit ti láttok és ismertek; az Õ nevében való hit által; és a hit, mely Õ általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára.
Még mielőtt a sokaság elhíresztelhette volna, hogy milyen csodaemberekkel találkoztak,

Péter kijelenti mindenki hallatára: az Õ neve cselekedte ezt. Természetesen hitre ebben az esetben is szükség volt, Péter hozzá is teszi: az Õ nevében való hit által. Jézus már nincs jelen a tanítványokkal, az Õ neve mégis hatalmas csodákat cselekedett. Olyannyira, hogy a főpapok és a vének megparancsolták a tanítványoknak: egyáltalán ne szóljanak e névben.
Apostolok cselekedetei 4,18.
Azért beszólítván őket, megparancsolták nékik, hogy egyáltalán ne szóljanak, és ne tanítsanak a Jézus nevében.
A papok is jól tudták, hogy milyen hatalom van e névben.
Ragadjuk meg ezt a szellemi hatalmat, és éljünk vele. Szóljunk e névben, tanítsunk e névben, ha szükségét érezzük, parancsoljunk e névben. Jézus áll a neve mögött, és azt tanítja nekünk: Én megcselekszem azt. A hit parancsszava a hívõ ajkán dicsőséget szerez az Atyának, mert Jézus megcselekszi azt.
Bátorításként a név használatára jöjjön most itt egy másik csodálatos példa:

Apostolok cselekedetei 16,16-18.
  Lőn pedig, hogy mikor mentünk az imádkozásra, egy szolgálóleányka jöve elõnkbe, akiben jövendőmondásnak szelleme volt, aki az ő urainak nagy hasznot hatja jövendőmondásával.

Ez követvén Pált és minket kiált, mondván: Ezek az emberek a Magasságos Istennek szolgái, akik néktek az üdvösségnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át tette. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, monda a szellemnek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
Íme, egy újabb példa a hit parancsszavára Jézus nevében. Ez esetben Pál adta ki a parancsot, a végeredmény azonban ugyan-az volt, Jézus megcselekedte azt.
Vannak esetek a Bibliában, amikor a hit parancsszavát imád-ság előzi meg. Jól mutatja ez a példa, hogy ha szükségét érezzük az imádságnak, akkor először az imádságnak kell jönnie.

Az imádságban segítséget kérünk az Atyától Jézus nevében, majd ezt követően fordulunk az elemekhez, helyzetekhez, ördögökhöz, és parancsolunk nekik Jézus nevében.
Jól meg kell értenünk, hogy a hitünknek két irányban kell működnie: egyrészt abban, hogy imádság keretében kérünk az Atyától, majd pedig ezt követően a hatalom gyakorlásában a hit parancsszava által az adott dolog irányában, amelynek engedelmeskednie kell. Az Atyától kérünk Jézus nevében, a világ elemeinek és életünk dolgainak pedig parancsolunk Jézus nevében.