VIRÁGOS RÉT.

 A virágos rét önzetlen osztja báját, nekünk adja tarka kincseit,

kergetőző szél tépkedi szép ruháját, s felszárítja ezüst könnyeit.

 Dús, hullámzó fű szőnyeget terít elénk,lelkünk hallja gyenge sóhaját,

gondtalanul nő, zöldülve virít felénk,arcunk érzi zsenge illatát.

 Könnyedén felszáll harmatos, lenge fátyol, fodros felhő szélben megdagad,

napsugár érint, hangos a közel s távol… fehér gólyánk – fészkén megmarad.

EGY A FONTOS!

 Ide figyelj, testvér! Nem számít, milyen vagy!

Kövérkés vagy sovány, kicsi, vagy talán nagy?

Alacsony vagy magas? Nem számít egyik sem!

Egyetlen a fontos: mit őrzöl lelkedben!

 Hogy mutat a külsőd? Isten nem azt nézi,

hanem azt keresi, ki a nevét féli!

Milyen lakásban laksz? Mi a tanult szakmád?

Minden másodrendű! Nézd, az Úr számít rád!

 Nem lényeges erőd, vagy miért vagy gyenge!

Nem, hogy lassúbb elméd, vagy éles, mint penge!

Isten országában egy fontos, azt látom:

szíved mennyire ég az Úrért, barátom!