EZ AZ A NAP...

Jézus az Úr, Jézus az Úr,

akit szolgálunk, akit szolgálunk,

Jézus az Úr, Jézus az Úr,

akit szolgálunk, akit szolgálunk.

/ Szolgáljuk hűséggel szent nevét! /

Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk!

Eljön az Úr, eljön az Úr,

akit úgy várunk, akit úgy várunk!

Eljön az Úr, eljön az Úr,

akit úgy várunk, akit úgy várunk!

/ Egy szívvel mondjuk, hogy: jöjj vissza már! /

Jövel Uram, jövel Uram, jövel, Úr Jézus!

---------------------------------

Isten

A legkisebb dolgokban is

ott látom felséged hatalmát

kezednek  intésére friss

forrást fakasztanak a sziklák,

egy szavadra fény születik,

s a tenger lecsendesedik;

parancsodra a vízre láng csap;

intesz, s megáll útján a nap,

vad mélységek tátonganak,

s eget-földet összedobálnak.

Johann Christian Günther – Szabó Lőrinc

Isten

Nincsen olyan ember, akit le ne verne

Az életnek ezer gondja, búja, terhe,

Sok szomorúsága, -

Kinek, ha előtte veszve látszik minden:

Ne szállana Hozzád, nagykegyelmű Isten,

Könyörgő fohásza.

Gyönyörű Valóság, ott a fényes égbe’,

Te vagy a csüggedő lelek menedéke,

Vigasza, szerelme!

Mi lenne belőlünk, ha Téged nem tudnánk,

Vészes éjek árnyán merre-hova futnánk

Védelmet keresve?

Mért nem szédít alá meredélyek széle,

Tomboló viharban mért állunk nem félve

Villámok csatáját?

Feldúlt kicsi fészek újra miért épül,

Miért nem félti a szív újra jégveréstül

Zsenge gabonáját?

Ezer sebből vérzők gyógyulást mért hisznek?

Ki adta a reményt a haldokló szívnek,

Hogy megint feléled?

Mért tűnik egyszerre szomorúság, bánat,

S mért apad el könnye özvegynek, árvának,

Ha Veled beszélhet?

Oly jól esik tudnunk, hogy Te élsz felettünk,

S örvénybe süllyedni nem hagyod a lelkünk,

Amelyet Te adtál!

Te vagy a nagy örök, bíztató szivárvány!

Mindent elveszítve mégsem bolygunk árván,

Ha Te, jó Istenünk szívünkben maradtál!

Krüzselyi Erszébet

(Hozsannázó napok, I.kötet, 16.old)

  IMA BÉKESSÉGÉRT.

Uram, ki látod e világnak
Nehéz és véres harcait,
Könyörgöm Hozzád, esdve kérlek,
Fogd le a küzdők karjait.

Szívüket, mely – mint kígyófészek –
Gyilkos méreggel van tele:
Járja keresztül szent jóságod
Irgalmas, végtelen kegye.

Ott hol rombolva dúl és tombol
És gyújt és pusztít a halál,
Fojtsd el a lángok vad csóváit,
Mielőtt küszöbünkre száll.

A háború kegyetlen rémét,
Mely sötét színben ünnepel,
Földünk megcsúfolt asztalától
Napod sugára űzze el.

Nyisd meg, ó, nyisd eged határát,
Teljesítsd szívünk vágyait:
Bocsásd le kérlek, ó, bocsásd le
A béke szent galambjait. Ámen
Piován Győző