Máté-ev-5:1-9-ig „Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala  Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:

Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.

És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”

Akinek a szívét nem érintette meg Jézus Krisztusnak az evangéliuma, és annak ereje nem formálta át a lényét, az csupán csak szájával fogja tisztelni az Urat.

Újjászületés nélkül Istennek parancsolatai és a praktikusság ötvözetét igyekszik létrehozni az ember.  A farizeusok és az írástudók jó szándékúak voltak, Istenben hittek, az Ő dicsőségére akartak élni, de nem jártak sikerrel. Miért??  Mert nem történt érintettség az életükben!

Saját lelkül érintette csak őket. Az ilyen állapot kettősséget, képmutatást, alkalmazhatatlan vallásfilozófiát eredményez csak.

Az ilyen állapot tragikomédiája, ebben az ember nem képes meglátni saját életmódjának, eljárásainak, vallásgyakorlatának, „hitének „kettősségét..

A többi ember természetesen, hogy látja, „meztelen a király „ , de ők képtelenek ,magukra ismerni . Ha az érdekük úgy kívánja, akkor még Isten nyilvánvaló parancsolatai alól is felmentik magukat úgy, hogy közben éppen Istenre hivatkoznak.

  Az Úrról beszélnek,Vele magyarázzák meg tetteiket, a Biblia a kiindulópontjuk, de életük szégyen Krisztus számára.

Így történt a farizeusokkal és írástudókkal is. Észre sem vették, hogy közülük egyre többen a szülők iránti alapvető kötelességet kijátszzák a templom iránti kötelességgel.

Mintha valaki ma azt mondaná, mikor az éhező, nélkülöző szüleiről kérdeznék:

Azt akarjátok, hogy ne adakozzak a gyülekezetnek? Joggal mondja Krisztus ezekre: „Képmutatók „Ma sem kel sokáig elemezni az ilyen magatartása álnok voltát.

Ma is sok „ gyülekezeti szakértő „ él a hívők között, akik gyülekezeti életükkel próbálják leplezni életvitelük fonákságait, és hamisságát. Szenved tőlük a gyülekezet, de sokszor embertársaik is. 

Mindenki látja jól, de ki az aki megmondja nekik ?  Ha a gyülekezeti szolgálatok, szokások,a gyülekezeti élet a fő ismerve a hivőségnek, akkor sokáig  és jól eléldegélnek a hívek között a képmutató  farizeusok és írástudók.

Jó képet tudnak mutatni, az arculatra nagy hangsúlyt helyeznek, részt vesznek amiben csak tudnak, hiszen ezen életmód szakemberei ők.

De mindennapi életük igen rossz bizonyságtétel kifelé. is befelé is.

A szívet a mindennapi tettek fedik fel. A szívet a mindennapi környezet vizsgáztatja.

Hogy vajon Istentiszteletével van – e tele, hogy a tisztaság, vagy a kapzsiság uralja –e.

Hogy igazság, vagy fifika tölti –e meg, hogy szeretet ,vagy önzés –e az irányítója.

Sokszor a szomszédok és munkatársak, a falu, vagy a városbeliek jobban ismerik a képmutatókat, mint a gyülekezet tagjai.

Ki kell tárni a szívünket, és be kell nézni a mások szívébe. Urunk ! ments meg a szív kiüresedésétől, és ments meg a kiüresedett hívektől ! Ámen.

------------------------------------------------