Krisztus születésének ígérete Lukács 1,26–38

Nem könnyű kimondani azt, amit az Úr üzenetét hallva és megértve Mária

így fogalmazott meg: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded

szerint!” Nem könnyű, mert ez az odaszánás nem csak egy alkalomra szól, a

szolgálat, amellyel Isten megbíz, nem egy-két napos, de még csak nem is

néhány meghatározott évre szóló elkötelezettség. Amire Mária készséget

mutat, az - az egész életét fogja teljesen új pályára állítani. Ha a Mindenható

elkezdi beteljesíteni igéjét rajta, már arra sem lesz lehetősége, hogy meggondolja

magát, mondván: „nekem ebből ennyi elég volt”. Ha az új elindul,

a régi soha többé nem lesz visszaállítható. Nem könnyű ma sem, nekünk

sem feladni korábbi elképzeléseinket, terveinket – amelyek talán nemes célt

vagy az Úr ügyét szolgálták volna –, és vállalni a beláthatatlant. Mégis, ha Isten

új utat mutat, az engedelmes szív nem tehet másként.

Miért? Mert Isten befogadó kegyelme kötelez tervének betöltésére. Nem

erőszakkal, nem fenyegetéssel, de annál inkább túláradó szeretetével. Amivel

megbíz, nem lehetetlen. Sőt, az egyetlen, amit maradéktalanul képesek vagyunk

betölteni. Semmi másra nem vagyunk alkalmasabbak, hiszen ő formált

bennünket is, létünk első pillanatától kezdve ismer, és készít – hogy a megszólítás

idején tudjunk „igen”-t mondani. Feladatunkban szeretete nyilvánvaló, hiszen

abban nemcsak nekünk ajándékoz az Isten, hanem úgy gazdagít bennünket,

hogy mások is gazdagodhassanak általunk. Minél inkább betöltjük hivatásunkat,

annál több áldást nyerünk önmagunk is, és közvetítünk másoknak is.

„Hogyan lehetséges ez?” A kérdés nem akadékoskodásból fakad. Inkább

lehetőség arra, hogy még többet megismerjünk hatalmából, hogy még inkább

kibontakozzon előttünk terve és műve. Lehetőség, hogy még inkább megértsük

azt, amit az Úr bennünk és általunk akar kibontakoztatni. Ezzel az új tudással

együtt új erőt is nyerünk, amire szükségünk is lesz a szolgálat terheinek

hordozásában.

Máriára a Magasságos a Fiút bízta. Az egyetlenegyet. Hogy szíve alatt

hordozza, hogy gyermekségében nevelje, és hogy kész legyen arra is, hogy

elismerje őt élete Urának. Szolgálatának megrendítő és felemelő teljességét

nemcsak ő, hanem mi, ma élő hívők sem tudjuk megragadni. Csak részesülünk

abban az áldásban, amit Isten e hűséges szolgálóján keresztül nekünk és

az egész világnak ajándékozott. S a Fiúval megajándékozva ma mi is igent

mondhatunk életre vagy szolgálatra hívó szavának!