Johann Ludwig Tieck: Az erdő

Águnk koronája
a szabad, magas ég,
s így dús ragyogása,
lágy fénye miénk:
ujjunk, meg a gallyat, s lombját
játszó szellők telizsongják,
s zeng benne madár elég,
száz gyökeréig boldog, víg e vidék.
Ringunk, susogunk, fuvolázunk,
mennybolt kék íve a sátrunk,
s minden pici szél a barátunk.
Szép tavasz!
Szép tavasz!
Gyere, üdv neked alkonytájt s korareggel,
s üdv újra napestig:
jöjj, ember, búd feledd el
árnyuk enyhén, hol üdül, ki lefekszik. /Ford: Csengery Kristóf/

 Jékely Zoltán: Vihar előtt az erdőn

Felhő tornyosul, az ég elborul,

ki tud, menekül, házában megül.

Kérdi a juhar:"Nagy lesz a vihar?"

                  Válaszol a szil:"Eső, semmi szél." .                                                                                               

Nézd ott a bükköt:az meg se hökkent.

Bezzeg, a kőris,már reszket ő is.

Mégis, az akácfa van igazi pácba,

tudja, nemsokára szörnyű lesz a kára:

villám vágja,szél szaggatja, levegőben megforgatja,

sűrű sárba tapodja fehér fürtjeit!