TARSIS FELÉ

Jónás könyvéből

Fut a hajó messze Tarsis felé.
Ismerős partok halvány ködbe hullnak.
„Hiszen mindegy Tarsis vagy Ninive!
Ott épp úgy lehet szolgálni az Úrnak!”

Csitítsuk el a háborgó szívet!
Derült az ég, kacag a tenger kéken.
„Hisz ha valaki Isten embere,
Tarsisban is az, nemcsak Ninivében!”

Hullám altatja Jónást és a gondját.
Nem látja már, hogy fellegek bevonják
egét… a villám vad verése csattan…

Bődül a tenger, hasad a vitorla…
mintha már a mindenség dőlne porba!
Akkor eszmél sikoltva:

„Énmiattam!”

Túrmezei Erzsébet

HÍVÁS ÉS KÜLDÉS   

És a tizenkettőt

magához hívta,

hogy őket tanítsa,

hogy őket szeresse,

mennyek országa felé vezesse,

- hogy Vele legyenek,

mert Benne Isten Országa elközelgetett.

Jó Rá figyelni, semmit se tenni,

feszülten várni, - jó Vele lenni.

És a tizenkettőt

messzire küldte,

mert lázban hevülve

sok lélek jajgat,

rabbá igáznak démoni hatalmak.

Annyi kéz adni, békülni béna!

Sok száj bezárul, mondani néma

igazság szavát tiszta szeretetben.

Halál árnyékától sokak szíve retten,

bűn súlya alatt sok lélek remeg...

Kiküldte őket, hogy szavuk nyomán

gyógyuljanak és szabaduljanak

és megtérjenek.

Siklós József