Fekete üdvözlet
Hollók, a megkövült városra szálljatok,
üdvözletül gyásztollat ejtsen szárnyatok.
A megkövült városba átkom száll, rivall,
mert meztelenre tépett kőfogaival.
Ott nincs napfény az arcokon, a tereken,
halottak ülnek a szobákban mereven.
Gépemberek az utcán, füst és röhögés,
harangszó úgy szól, mint a száraz köhögés.
Ott múlt el múltam és jövőm és jelenem,
jaj, nem kerültem én se ki elevenen!
Hollók, a megkövült városra szálljatok,
üdvözletül gyásztollat ejtsen szárnyatok.

.
Körhinta

A halál

Volt egyszer egy bölcs; éjjel-nappal
Könyveit bújta lázas aggyal
S mindig azon töprenkedett,
Hogy a halál mi is lehet?
Míg törte fejét a halálon,
Élete elmúlt, mint egy álom.
Meghalt és feljutván az égbe,
A nagy titkot megtudta végre.
De nem ért a gyötrelme véget,
Nem volt neki még ott se nyugta,
Mert, szegény, most meg azt nem tudta:
Hogy mi az élet?...