Orvtámadók
Bozótból zörrent a Nagy orrú
szűkölve és fog vicsorítva
és társaként pattant a síkra
az Irodalmi Csodaborjú.
Mindkettő a szép Holdra förmedt,
mely édesen szűrt tej-nedűt
és hegedű is szólt. E szörnyek
gyűlölnek Holdat, hegedűt.
Azt bömbölték: vagy ők, vagy én!
de én nem ugrom be a cselnek,
tudom: boltból való a kén,
mit orrlikaikon lövellnek.
Egyik sem a sátán kisöccse,
csak egyszerű tollkoptatók,
kiket közös cél köt ma össze
és holnap összeköt a pók.
Ne rontsa meg romló nevük
e verset. Holdam, süss ragyogva.
Felnézek a szűz csillagokba
s ott nem találkozom velük.