Jegyesek
Turbékoló pár, csók után csók,
ügyetlen kézszorongatás,
sok póz és elvétett hatás,
fabábok, szerelem-utánzók.
Így élnek majd, míg belehalnak,
vidéken adják az urat,
ingujjas kerti hangulat,
gyerek, borízű csók, unalmak.
Jó lesz majd civakodni nyersen,
dühöngve, míg ágyat terít
a vágy s békére kényszerít.
Egy gondolatra a hideg lel:
véletlenül ott lesz a versem
kávéjuk mellé téve, reggelIndul már a hinta körbe,
csengő szól és gramofon,
jól festesz a falovon,
csak a hátad kissé görbe.
Csengőszó, vad lárma, zászlók,
női hang is elegyül,
senki se jött egyedül,
forognak a hintajátszók.
Jól fogózz, a hinta gyorsul,
bokrosodik falova!
merre futunk? sehova!
az a cél, hogy le ne fordulj.
Élet, élet, nagy körhinta,
be olcsó e kábulat!
jó annak, ki jól mulat,
míg elúszik a forintja.
Mindig ugyanegy a tájék,
a zene is ugyanegy,
minden egy dallamra megy,
bizony isten már leszállnék.
Imitt-amott szoknya lebben,
nők visítanak, fut a ló,
van egy-két látnivaló,
jobb nem látni sok esetben.
Egy kéz után kapsz, hiába,
nincs idő a csókra itt
s hogy megölelj valakit
amúgy istenigazába.
Zúg a szél, görcs ül a gégén,
a forgás mind hevesebb,
hopp, valami leesett,
mindegy! felveszed a végén.
Lassul a gép, meg fog állni,
elhallgat a zene már, –
most leszállunk. Ó, be kár!
Ó be jó volt szállni! szállni!