Meglátjuk Isten munkálkodását?

 „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani" (1Móz 50,20).

Isten különleges munkát bízott Józsefre: Izrael megmentését az éhhaláltól. Isten egészen kivételes módon bánt szolgájával, a végén József mégis elmondhatta a testvéreinek: „Isten küldött engem - mindenekelőtt - megőrizni életeteket. József megértette a feladatot. Az a kérdés, hogy mi is megértjük-e? Isten keze nemcsak azóta van rajtunk, hogy tudatosan szolgáljuk Őt, hanem kezdettől fogva. Ő előre tudta, sőt már születésünket megelőzően előkészítette a körülményeinket. Ő határozta meg, kinek a gyermekeként jöjjünk a világra, bár szerintünk talán nem ebbe a családba kellett volna beleszületnünk. Némelyek talán elégedettek szüleikkel, de testvéreiket vagy rokonaikat szívesen elcserélnék. József is ezt érezhette, mégpedig okkal, hiszen testvérei gonoszt forraltak ellene. De az egész utat Isten készíti el! Neki mindennel terve, szándéka van, mégpedig javunkra irányuló szándéka. Ha nem látjuk meg életünkben Isten keze munkálkodását, ahogy mindent kiválasztott számunkra, akkor az Ő dicsőítésének egyik nagy alkalmát szalasztjuk el.

-------------------------------------------------------------------

Mit tehetünk egymásért ma? 2Korinthus 8,7–15

Az emberi testhez hasonlóan a keresztyén ember lelki élete is csak két lábon

állhat egyensúlyban, vagy haladhat előre. Szükséges egyfelől, hogy hitvallásunk

tiszta, ismeretünk hamisságtól mentes legyen.

Másfelől hitünket cselekedetekkel, gyümölcstermő élettel tegyük teljessé.

A krisztusi magatartást tanúsító ember egyik ismertetőjegye, hogy szánalomra indul a szükségben

lévők iránt, sőt, könyörületessége nem marad meg az érzés szintjén, hanem fogyasztható, fogadható formát ölt. Minden keresztyén ember bővelkedik Isten szeretetében.

Ha meg kívánjuk ismerni Isten leleményes, megújuló, személyre szabott ajándékainak bőségét,

szükséges, hogy az Úr áldásának ne végállomásai, hanem továbbítói legyünk.

Életünknek nem elmocsarasodó holtághoz kell hasonlítania, ahová a víz folyton csak beáramlik,

de ki nem jut semmi sem. Legyünk inkább élettel teli, friss sodrású folyók, az áldás gazdag folyói!

Mai igénk a szeretetből fakadó, bölcs segítés példáját, Krisztus Urunkat helyezi látóterünkbe, aki „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (9. v.).

Ebből az következik, hogy a megváltott ember mindig elég gazdag ahhoz, hogy segítségére lehessen másoknak. Ki-ki azzal, amije van. (12. v.)

------------------------------------

A legélesebb fegyver Zsidók 4,12–13

A bizonytalanság mindannyiunk számára az egyik legkellemetlenebb érzés.

Aggodalom a holnap felől, aggodalom afelől, hogy jól tesszük-e a dolgunkat.

Tudjuk, hogy eljön az-az idő is, amikor mindannyian ott állunk majd

Krisztus Urunk ítélőszéke előtt (2Kor 5,10). Ha erre gondolsz, bizonytalanság

foghat el. A bizonytalanság kétféleképpen kerülhető el. Az egyik út, hogy

egyszerűen nem veszel tudomást erről a tényről. Ettől természetesen óvlak.

A másik – az előbbinél üdvösebb – mód a bizonytalanság elkerülésére, hogy

nagyon komolyan veszed Isten beszédét, amely anyanyelveden olvasható és

hallgatható, a jelen korszakban ráadásul teljesen szabadon. Ha ismered és

cselekszed Isten beszédét, nem kell bizonytalanságban lenned halál utáni életed

felől, mert pontosan tudod, mi alapján fogad majd be Isten a mennyei

lakhelyre. Isten beszéde természetesen nem mindig simogató, sőt Krisztus

így tanít: „Azt a szőlővesszőt, (...) amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy

még több gyümölcsöt teremjen” (Jn 15,2). Más szavakkal: ha az ige megítélően

szól hozzád, az nem azt jelenti, hogy Urad lemondott volna rólad. Épp ellenkezőleg.

Fogadd meg tanácsát!

----------------------------------