Tisztességes munkatársak értéke 2Korinthus 8,16–24

„Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert?” – teszi

fel a kérdést Salamon (Péld 20,6). Kevesen, nagyon kevesen hangoztatják magukról,

hogy megbízhatatlanok. Ennél valamivel többen ismerik be maguknak,

hogy hűségük, kitartásuk kétséges. A megbízhatóság olyan érték, amit

mindannyian szívesen veszünk embertársainktól, s amit magunkról is szívesen

gondolunk vagy gondolnánk.

A tisztesség soha nem érkezik meg a tisztséggel. A becsület, buzgóság talaján

növekedhet fel a szolgálat, fordítva sohasem. Keresztyén gyülekezetekben

felelősséget, néven nevezett szolgálatot csak arra bízhatnak, aki azon túl,

hogy rendelkezik az adott szolgálat végzéséhez szükséges adottsággal, kegyelmi

ajándékkal, hűséges az Úrhoz és népéhez. A gyülekezet sokféle szolgálati

területén való helytálláshoz sokféle adottság szükséges. Egyes szolgálatok

szem előtt zajlanak, mások a háttérben. Egyesek nevei gyakran elhangoznak,

mások neve ritkán. (Mai igénkben is láthatunk egy névtelenségben

maradt, mégis feddhetetlen atyafit.) Egyetlen feltétel van, amely minden

szolgálni vágyótól megkívántatik: ez a megbízhatóság. Ez az, ami kívülállók

és megváltottak számára egyaránt látható (1Tim 3,7). Látható rajtad is?

„Krisztus munkatársi, készüljetek fel!”

----------------------------------------

Elégséges fegyver Jelenések 22,6–7.18–19

János Patmosz-szigeti száműzetésében betekintést kap Isten felséges és

bizonyosan megvalósuló tervébe. Patmosz köves szigete talán kényszermunkatábor

volt, ahol a kőfejtő szerszámok csörgését, korbácsok pattanását és latin

vezényszavakat hallhatott a fogva tartott János. Előfordulhat az is, hogy

csak a hullámok parti sziklákról visszaverődő moraját. Ahelyett, hogy a názáreti

Jézus hangja a földi évek múlásával János számára elmosódott emlékké

vált volna, az Úr Jézus világos vezetést ad Jánosnak. Akármilyenek is voltak

körülményei, soha ilyen világosan nem látta még Isten magasztos tervét.

Hűséges embereinek Krisztus feltárja önmagát. Az idősödő János apostol földi

helyzete nem kecsegtető, mégis ő az, aki előtt lehull a lepel, s aki tudós és

egyszerű, ifjú és vén, minden nyelvű bibliaolvasó keresztyén számára bizonyossággal

adja át: Ne végy el semmit Isten kijelentéséből, s ne is tégy hozzá

ahhoz (vö. Mt 5,17–20)! Hálát adtál már keresztyén gyülekezeted hitvallásáért?

Azért, hogy az Úr alkalomról alkalomra kirendeli tanítódat? Bizonyára

vannak homályosnak látszó helyek a Bibliádban, addig is, amíg ezeket megérted,

élj azon igék szerint, amiket már világosan értesz.

-----------------------------------------------------------------------