A barát
Harsogva szálló, áhítatos ének
Rezgeti meg az imaház falát.
Térdelve mond imát a sok barát,
Dicséretül az Úr dicső nevének.
Foly ajkaikról a jámbor zsolozsma.
De egyikük oly kedvtelen, komor.
Fiatal arcán mély bánat honol;
A szeme mintha könnybe lábadozna...
Míg a Szent Szűz előtt, fejét lehajtva,
Szomorún térdepel, az jár eszében:
Egy lány előtt így térdelt egykor éppen...
S míg a keresztre csókot lehel ajka,
Eszébe jut – ó, bús emlékezet –!
Így csókolt egykor egy leány-kezet...
Aranytallér a járdán
Gurult, gurult a tallér,
aranytallér a járdán,
de nem látták a fényét,
mert feljött a szivárvány.
Zenélt, zenélt a tallér,
dalolt örömöt, ingert,
de nem hallotta senki,
mert sok csengő csilingelt.
Még zizegett a tallér
és el zizegte lelkét,
csizmák agyontaposták,
sárral beszemetelték.
Így elveszett a jó pénz,
de látja őt a fönti
bús Hold, az égi tallér
és testvérül köszönti.