Még meghalni sincs időm, mondjuk sokszor, amikor ránk nehezedik elintézendő munkáink rettenetes súlya. Pedig talán ilyenkor érezzük a legjobban, hogy meg kellene állni, rendet kellene tenni odabent. Át kellene értékelni szinte mindent, a fontossági sorrenden is változtatni kellene.
A legkönnyebb ezt úgy megtenni, ha leülök a Mennyei Atya elé. Ha végiggondolom, mi minden történt velem, és keresem a véletlenekben az Ő akaratát. Ha tudatosítom magamban, hogy mindennek, ami velem történt nagy jelentősége van abban, hogy a Mester követője lehessek, könnyebb elviselni a bánatot, a szenvedést.
Amikor jól mennek a dolgok, akkor viszont könnyen megfeledkezünk Róla, aki „ fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.” Nem ártana ilyenkor is Hozzá fordulni, ha csak egy pillanatra is. Odasúgni a fülébe, odakacsintani Rá : köszönöm.
„ A hála a szív emlékezőtehetsége.” --- írja Magien. Eddzük szívünket ebben is! Ne engedjük, hogy elromoljon a memóriája! Szenilis szívünket cseréljük ki egy szelíd, hálaadó szívre!
A nyári hőségben,az oázishoz érve adjunk hálát valami apróságért! Köszönjünk meg valamit, amit eddig esetleg észre se vettünk! Segítségünkre siet megint majd.

         Az ember lelke.

Az ember lelke, egy finom hegedű. Belőle csendül ki a bú és a derű.
Attól függ melyik mester játszik rajta, A hang is, csak olyan kétféle-fajta.

Ha Jézus a Nagy Mester veszi a kezébe, Isteni keze bele nyúl a közepébe.
Gyönyörű szép nemes hangok áradnak ki, De csak oly lelkéből, aki enged neki.

Ha a húr laza, úgy megfeszíti Ő, Próbákat ad rá a jó Teremtő!
Azért, hogy feszesen, jól szóljon a húr, Egy célt szolgáljon mely szent: Isten az Úr!

Szép szólamok e nemes cél érdekében, Megmentőként hassanak mások lelkében.
Hű Mesterünk akaratát árasszák szét, Ki minden lélekért áldozta életét.

Ha a hangok nemes összhangba kerültek, A bűnös lélek húrjain szétterültek.
Úgy egyformán árad dicshang belőlük, Szolgálják híven, mindig Teremtőjük!

De, ha Sátán e világ ura nyúl bele, Keserű bánattal, kínnal lesz tele.
Gonosz átalkodott hangok áradnak szét, Ki enged néki, elveszti életét!

E földön, csak keservesen szól az a húr, Kinek lelkét uralja a zsarnok Úr!
Sikongva álörömet mutat, csalogat, Szórakozás felé, mely a pokolba juttat!

Amilyen a Mester, úgy szól a hegedű! Belőle árad ki a bú és a derű.
Tőled függ embertársam, ki kezében vagy, Jézus, vagy Sátánéban, benned nyomot hagy!

/Ismeretlen szerző./