Szent-Gály Kata   Domonkos – A kegyelem.
 Te soha többé nem lehetsz nyugodt
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése.
És azt kitépni nem lehet, - vagy nem mered,
mert érzed, éned jobbik része.
 Azt megteheted, hogy soha nem kapálod,
Hogy letaposod a kihajló ágat, Hogy nem öntözöd,
Hogy szinte gyűlölöd, - de harmat is van, és néha, akaratlan meglep.
 És valahogy elindul benned Egy gondolat, egy szó, egy jó barát,
egy semmi - - A amit már kezdtél elfeledni
Vagy letagadni: duzzad, újra él. A gyökér A mag,
Beléd szövődik, és szállá fakad És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadról, Az átlagosból, Komolyan venni azt, amit hiszel.
 Tulajdonképpen miért nem kezded el?

---------------------------------------------------

MERT ZSOLTÁR  Árvai Emil

Keringtek köröttem sötét lovagok,
elnyelni kívánt a sötétség.
Bensőmben erősen, virrasztva ég
a Lélek, verve lásd el, nem zuhanok.
Száll fel szent áldozat illata,
biztos, hogy süt a nap. Élet
van odaát, zeng soha véget
nem érő dal a
másik országról. Más világ!
Itt kormoz szürke bú;
ott fentről, lám hinti rád
aranyló koszorú
simító sugarát
szép Menny. S nem vagy szomorú...!

----------------------------------------------------------