Mentovics Éva: Újévi
köszöntő.
Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!
I. Szent Szilveszter pápáról
→I. Szent Szilveszter
volt a 33.
→pápa a
történelemben. 314. január 31-én választották meg a
→keresztény egyház vezetőjének, és
egészen 335. december 31-éig töltötte be ezt a hivatalt.
Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig, 314-től 335-ig volt
pápa. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius
zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez
meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is. Tanúk szólnak
amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó
üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A
felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a
szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az
üldözés idején hitvallók voltak.
Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az egyházi élet
megszervezése Rómában. Maga a császár nem kedvelte Rómát, egész uralkodása
alatt mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is csak rövid időre.
De éppen e távollétnek köszönhető, hogy nem került sor a pápa és
Konstantin között olyan összeütközésekre, amilyenekre -- a császár azon
öntudatából fakadóan, hogy ő felelős az Egyház belső békéjéért is -- a keleti
püspökök és Konstantin között sor került.
A római püspök primátusának érvényesülése szempontjából Szilveszter pápasága
annyiban jelentős, hogy a két zsinatra, melyeket a császár hívott össze
(314-ben a dél-franciaországi Arles-ban, 325-ben pedig Niceában), nem
személyesen ment el, hanem képviselőt küldött. A történészek nem tudják
pontosan megokolni, hogy a pápa maga miért maradt távol e zsinatokról. Azt
mondják, lehetséges, hogy szokatlan volt a meghívás a zsinatra, amely eddig
egyháztartományok gyűlése volt, most pedig a császár mint politikai vezető az
egész birodalom területéről hívta meg a püspököket. Szilveszter tehát
óvatosságból nem ment el, s ezt okossága diktálta, mert ezzel gátat tudott
vetni a császár befolyásának az Egyház belső ügyeire. Valószínűbb azonban a
másik magyarázat: azért küldöttekkel képviseltette magát, mert az addigi
gyakorlat szerint a zsinatokon mindig a zsinatnak helyt adó város püspöke
elnökölt. Ő pedig mint Róma püspöke nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy
Péter utódával szemben valaki más vezesse az Egyház egyetemes gyűlését. Az
arles-i zsinatra azt a megindoklást küldte maga a pápa, hogy nem hagyhatja el
az Apostolok sírját. S ez így is maradt egészen a középkor végéig: a pápák
személyesen nem vettek részt a Rómán kívüli zsinatokon. Az arles-i zsinat
határozatait egy tiszteletteljes levél kíséretében megküldték Szilveszternek,
igaz akkor még nem jóváhagyásért, hanem hogy az egész Egyháznak hirdesse ki a
zsinati határozatokat.
Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, amellyel a
Lateráni palotát a pápa rendelkezésére bocsátotta. A 313 októberére
meghirdetett zsinat atyái -- a császár kívánságára az újonnan jelentkező
donatizmust vették vizsgálat alá, mivel ez az eretnekség Észak-Afrika
egyházaiban súlyos nehézségeket okozott -- már ebbe a palotába gyűlhettek
össze. A nagy római templomok építéséről azonban már Szilveszter tárgyalt a
császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota
mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja''
nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen
gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon
a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát
kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a
Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi
szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
Szilvesztertől semmi írott emlék nem maradt ránk. Zsinatról sem tudunk, amit
Rómában tartott volna. A két követtől eltekintve nem avatkozott be a
kibontakozó krisztológiai vitába, amelynek alapkérdése Krisztus istensége volt.
A kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át
folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma -- hogy mi módon lehet
filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással,
hogy csak egyetlen Isten van - - az akkori római egyházat különösebben nem
érintette. Komolyabban csak Szilveszter utódai avatkoztak be a vitába.
Száz esztendővel Szilveszter halála után hozzáfogtak ahhoz, hogy a történeti
források hallgatását pótolják a pápa és a császár kapcsolatára nézve. Nem
tudták elviselni, hogy semmi komoly adat nincs arról, milyen viszonyban volt
egymással a két fő. A kérdés annál égetőbb volt, mert Konstantinápoly azzal az
igénnyel lépett föl, hogy politikai súlya miatt -- s mert Nagy Konstantint a
város főtemplomában temették el -- a keleti egyház pátriárkai székhelyei között
elsőbbséget kapjon. Ezért legendát költöttek, amely szerint Konstantin Rómában
székelt és szoros kapcsolatban állt Szilveszterrel, holott valószínűleg szót
sem váltottak egymással, talán csak messziről látta Szilveszter a városba
látogató császárt. Ez a ,,helyesbítés'' a mai történettudomány szemében
hamisítás, de a minősítés semmit nem változtat azon a tényen, hogy a legenda az
egész középkoron át lényegesen befolyásolta az Egyház és a birodalom
kapcsolatát.
A szerény Szilveszter pápa alakja a legendák fényében világtörténelmileg
egyedülálló jelentőségű, mert ő volt az a pápa, aki Nagy Konstantinnal együtt
történelmet formált.
Marcus Aurelius császár (161-180) nagy lovasszobra, amely a római
Capitoliumon ma is csodálatot kelt a szemlélőben, akkoriban a Lateráni palota
mellett állt. Ebből később arra következtettek, hogy nyilván Konstantint
ábrázolja, s csak ennek volt köszönhető, hogy a későbbi korokban nem
olvasztották be! A legenda ugyanis elmondja -- természetesen ennek sincs
történeti hitele --, hogy a császárt Szilveszter gyógyította meg súlyos
betegségéből, majd meg is keresztelte. A császár hálából nagy ajándékokkal
halmozta el az Egyházat.
E legenda magvának rendkívül nagy hatása volt az egyházi állam, illetve a
birodalom és a pápaság középkori kapcsolatának alakulására.
A legendában ugyanis az áll, hogy Konstantin törvényt alkotott, melynek
értelmében ,,az egész földkerekség papjainak a római püspök ugyanúgy feje,
ahogyan az összes hivatalnokok feje a császár''. A legenda késői ábrázolása a
Vatikáni Múzeum Konstantin-termében látható, és mutatja a későbbi korok
elképzelését Konstantin megtéréséről és ennek egyháztörténelmi jelentőségéről.
Mindez egész másként zajlott le, mint ahogy a képek mesélik.
Szilveszter pápa még Konstantin császár előtt, 335. december 30-án halt meg.
A Via Salaria mentén, a Priscilla-katakombában temették el.
Ünnepét az 5. század óta általánosan megülik.
A szent pápa életéből, aki az egyháztörténelem fordulópontján kormányozta az
Egyházat, annak a legendának alapján mondunk el néhány részletet, amely
összekapcsolta őt Konstantin császárral, és nagy csodatévő erőt tulajdonított a
pápának.
E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet
aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények
ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott:
megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol
máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról,
melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
Szilveszter azonban nem volt Rómában, mert az üldözés elől a Soracte- hegy
egyik barlangjában húzódott meg. A császár azonnal követeket küldött hozzá, és
kérte, jöjjön vissza Rómába. Szilveszter vissza is tért, s tanítani kezdte a
császárt a keresztény hitre, megnyittatta vele a börtönöket, melyekben a
keresztény foglyokat őrizték, majd elvezette a keresztelőmedencéhez. Ott a
császár visszanyerte egészségét. Hálából azonnal törvényeket bocsátott ki az
Egyház javára, és nagy ajándékokkal fejezte ki háláját a gyógyulásért. Az egyik
templom építésénél ő maga is kapát ragadott, és tizenkét kosárnyi földet a
saját vállán szállított el.
Szimbolikus jelentése van a sárkányról szóló történetnek. Eszerint egyszer
pogány papok jöttek Konstantinhoz, és keservesen panaszolták, hogy mióta a
császár megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány és
naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a dologról a pápát, aki
megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott,
megjelent neki Szent Péter, és fölszólította, hogy minden félelem nélkül
ereszkedjék le két papjával együtt a sárkány barlangjába, s Jézus Krisztus
nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a
barlangot.
Szilveszter tehát két reszkető pappal útnak indult. Alászálltak a
barlangba, a sátán lakóhelyére, megkötözték a vadállatot, majd lepecsételték a
mélyen fekvő barlangot a kereszt jelével, és elindultak vissza a felszín felé.
A folyosón azonban belebotlottak két holttestbe: két varázsló lopakodott utánuk
kíváncsian, de a vadállat mérges lehelete megölte őket. Szilveszter
mindkettőjüket talpra állította, és együtt jöttek föl a várakozó emberekhez.
Nem csoda, hogy ezután az emberek seregestül kérték a keresztséget
----2014----
