A nehézségekben is hálás lenni... / egy egyetemista vallomása./

Mivel nagyon sokan kérdezgetik, hogy mi van velem, merre tart az életem úgy gondoltam, hogy ideje írni. Egyben pedig hasznossá teszem az utazásom is, mivel épp buszon ülök és Budapest fele tartók. Nem sokat akarok írni csak épp e hét tapasztalatait megosztani és imatámogatásotokat kérni. Ugyanis hiszem, amit Isten Igéje mond, hogy "amit csak ketten vagy hárman az én nevemben kértek megadom nektek".
Az elmúlt vasárnap a gyülekezetünkben hálaadónap volt, és nagyon megragadott engem egy gondolat "a Sátán támadása ellen a legjobb fegyver a hálás szív" (saját megfogalmazás). Úgy éreztem ezt a bátorítást Isten a legmegfelelőbb pillanatba, küldi, ugyanis szombat este már megint azt éreztem, hogy újra összejönnek a dolgok az életemben, és padlóra akarnak küldeni. Nehéz harcolni a csüggedés ellen és teljes mértékben, Istenben bízni.

De újra meg tanultam nem a körülményeimre nézni, hanem csak egyedül Jézusra. Emlékeztetnem kellett önmagamat a római levélben levő igazságra "azt pedig tudjuk, hogy akik Isten szeretik azoknak minden, javukra van", és a zsidókhoz irt levélben valóra "Isten soha nem ad többet, mint amit elbírunk hordozni". És ezt már nem egyszer megtapasztaltam, hogy valóban így van, mivel Isten hűséges és ígéreteit megtartó.
 És nem azért, mert én olyan ügyes vagyok, hanem azért, mert azt mondta Jézus nekem

"Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz".

Azért, mert Pállal együtt vallhatom "Mindenre van erőm a Krisztusba, aki engem megerősít".

Azért, mert a tegnap reggel azt az igét hozta elém az Úr, hogy "Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges". És máris itt van egy csomó hála ok: hálás vagyok az erőért, amit Isten mindennap ad nekem, hálás vagyok azért, mert semmit nem egyedül kell csinálnom, hanem Vele együtt, hálás vagyok, mert Istennek semmi sem lehetetlen és ezt már hasonló helyzetbe megtapasztaltam.
Nem vagyok padlón, és nem vagyok kikészülve, mivel tudom, hogy Isten nem ad többet, mind amit elbírok viselni.
Lehet hálás lenni, mivel tudom azt, hogy Isten jobban ismer engem, mint én önmagam,

mivel tudom, hogy Ő szeret, és amit megenged az életemben az javamra van.
Nem csüggedek, és nem hátrálok meg, mivel "nem vagyunk a meghátrálás emberei,

hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk".
Újra meg újra visszatér az életembe, ami a hit, azt mondta az Úr Jézus, hogy

"Minden lehetséges annak, aki hisz" és azt is, hogy "Az Istennél semmi sem lehetetlen". Ezért hiszem, hogy Ő most is itt van, ezekben, a napokban is velem lesz és be fog tölteni az

Ő bölcsességével, erejével, áldásaival kísér utamban. Erőt és időt fog adni, hogy tudjak fel készülni. Hiszem, hogy Ő az orvosok orvosa és meg fog gyógyítani, ha pedig nem tenné meg akkor a betegség is javamat, szolgálja (talán pihenésre is fog időt szánni, mivel rá leszek kényszerülve).
Azért osztottam meg ezeket veletek, hogy elsősorban bátorítsam azokat, akik nehézségek közt vannak, hogy higgyenek Istenben, és minden dolgunkat bízzuk Rá "Minden gondotokat Őreá vessétek, mivel neki gondja van rátok" (1Pt5,7). Véssétek ezeket, az igéket a szívetekben és ne feledjétek a hálás szív a legjobb fegyver a Sátán támadásai ellen.

Másodszor pedig azért, hogy  imádkozzatok értem, hogy erősítsen az Úr Lelke ezekbe a napokban