EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL

Vak utakon bolyongva járnak,

céltalanság kíséri őket.

Búfelejtő, nagy akarással

néha-néha összeverődnek

s szétrebbennek riadtan újra,

mennek tovább, jobbat keresvén...

Törj hát az élet kenyeréből

egy darabot számukra, testvér!

Vonja őket hiú reménység,

ott születik, s ott hal ki bennük.

Hajtja őket kegyetlen éhség:

szeretetre éhes a lelkük.

Vágyat esznek, és álmot isznak,

és meghalnak egy őszi estén.

Törj hát az élet kenyeréből

egy darabot számukra, testvér!

Az életed megáldott élet,

nem vagy pedig különb te náluk.

Mért hogy nekik rongyos a szívük,

és szennyes a lelki ruhájuk?

Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK

zokogva sír mind, mind elestén...!

Törj hát az élet kenyeréből

egy darabot számukra, testvér!

Füle Lajos

------------------------------

Emberek

Mennek haza, lelkükben – látom –

Nincs ablaka a napsugárnak.

Szemükre szállt egy szürke fátyol,

S bűnné kövült benne a bánat,

Ha néha gondűző vasárnap

A templomba egy-egy betéved,

Szeme üres, tartása fáradt,

S mindegy neki, miről beszélnek.

Én Istenem, ó, hányszor álltam

Üres szóval én is elébük!

Ritkán láttál belső szobámban

Tusakodni, szenvedni értük.

Lélekre és erőre vártak,

S bölcselkedtem, csak úgy, mint mások...

Üres szavak zengése vádol

S lélektelen hangoskodások.

Megkötözött emberi lelkek

Bilincsüket jajgatva rázzák,

Mikor oldja fel végre őket

Győzelmesen hit és imádság?

Áradj le ránk, teremtő Lélek,

Oldd fel, Urunk, szívünket, szánkat,

Hadd hallja meg veszendő néped:

Van kegyelem ma is Tenálad!

Füle Lajos (Hozsannázó napok, I. 471)

---------------------------------