Igazságtalanok megigazulása 1Korinthus 6,9–11

A megigazulás bármennyire is elméletinek tűnő szó, tartalmában és következményében

nagyon is gyakorlati. Tartalmában azért, mert valóságos

bűnök eltörléséhez Jézus valóságos halála kellett. Amikor ezt saját életünkre

nézve elfogadjuk, Isten megigazít bennünket. De ha ezzel véget érne a megigazulás

hatása, akkor megkérdőjelezhető lenne, hogy valójában megtörtént-e.

A korinthusiak ugyan megigazult hívőknek vallották magukat, azonban sok

olyan dolog is megmaradt régi életükből, amelyek egyikéről írta azt az apostol,

hogy még a pogányok között sem található meg... (1Kor 5,1).

Tévelygés azt hinni, hogy a gyülekezeti tagság belépőt jelent a mennybe,

mintegy a megigazulás bizonylatának tekintendő. Az életünkben nyilvánvalóvá

kell lennie a változásnak a régi és az új között: előtte „ilyenek voltatok”

– most már nem vagytok ilyenek. Naponta láthatjuk, hogy az élet minden területén

elmosódnak a határok. Mindez azonban ne keltse bennünk azt a tévhitet,

hogy létezik átmeneti zóna a megigazult élet és a régi élet között!

Igazolja-e az életed, hogy Isten megmosott bűneidtől, megszentelt, megigazított?

Dávid halála 1Krónikák 29,26–30

Egy vezető élete mindig sokkalta inkább a figyelem középpontjában van,

mint másoké. Erényei talán kevésbé, de hibái, botlásai sokszorosan felnagyítódnak.

Minden korban így volt ez, de különösen így van ez a mai világban,

hiszen a média látóköréből szinte lehetetlen kikerülni.

Dávid sem volt tökéletes ember. És ha nem is voltak még abban a korban

tényfeltáró újságírók, akik rámutattak volna hibáira, bűnére, volt Istentől

küldött próféta, akinek volt mersze, mert volt felhatalmazása kimondani azt,

hogy „Te vagy az - az ember”, aki jogtalanul elvette a másét!

Nem mindegy, hogy egy vezető hogyan él, milyen példát mutat. De

amilyen fontos a feddhetetlen élet, legalább annyira fontos az élet vége.

Nem véletlenül tanácsolja az ige vezetőinkkel kapcsolatban, hogy „figyelmezzetek

az ő életük végére” (Zsid 13,7). Mert abban mutatkozik meg igazán

a hitelességük, hogy végig megállnak-e a hitben, hogy végig hűségesek-e a

szolgálatban. Bár élete delén Dávid is elbukott, ezen a végső vizsgán átment. Ezt a lelkületet

látva nemcsak ő érezhette úgy, hogy megelégedett, hanem Isten is

ezt írhatta a bizonyítványába: „jól megfelelt, a mennyei osztályba léphet”.

Ugye, mindnyájunknak ez a vágyunk? Legyünk hűségesek ma, hogy végig

azok legyünk!

Igazság a hit alapján Filippi 3,7–11

Mai igeszakaszunk egy ellentétes kötőszóval kezdődik: „De...”.

. A határ egyik felén ott van a múlt – az apostol a megelőző versekben ,

tömören összefoglalja, milyen is volt ez a múlt.

Más ez, mint a korinthusiaké, akik úgymond a világból tértek meg, hiszen

sok értékes elem van benne, mint általában azoknak az életében, akik hívő

családba születtünk bele. De mint ahogy Pál apostol esetében ezek akadályai

voltak Krisztus megismerésének, úgy ma sincs más útja a megigazulásnak,

mint Krisztus hitből való elfogadása. Ez pedig nem történhet egyik életformából

a másikba való észrevételen átmenettel, hanem kell egy határozott

„de”- nek lenni a múlt és a jelen között. Mert bármennyire is jó ember valaki,

ez nem ok arra, hogy mennybe jusson. Igazságunk csak Krisztus által lehet,

semmilyen jó cselekedet nem szerezhet üdvösséget.

Ha még nem lépted át ezt a határt, tedd meg most! Ha pedig már megtetted,

akkor maradj meg Krisztusban! Hiszen a döntést ugyan meg kell hozni,

de meg is kell benne maradni. Elmondhatod-e az apostollal együtt, hogy

Krisztus megismerésének gazdagságához képest most is kárnak ítéled mindazt,

amit magad mögött hagytál? /